Hatvan mezővárosi jogának megszerzéséhez (1406) szükséges adottság volt, hogy a település kedvező földrajzi tényezőkkel rendelkezett, kereskedelmi utak csomópontjában feküdt, egyben tájegységek találkozásának határa volt. Az Alföld északi sávjában húzódó vásárvonal egyik meghatározó állomása a Pest-Kassa útvonalon. Ezen adottságok mellett vásáros helynek is számított.

A kereskedők, utazók és nemegyszer uralkodók is igénybe vették a révátkelőhelyet, valamint a premontreiek hiteleshelyi tevékenysége szintén hozzájárult a település fejlődéséhez. A források tanúsága szerint a messzi Csallóközben is híre volt a hatvani vásároknak, amelyek az 1544-es török hódításig töretlen fejlődésnek örvendtek.

A múlt héten az Újhatvani Római Katolikus Általános Iskola 3. osztálya látogatott el hozzánk pályaorientációs napjuk keretein belül. A gyerekek a délelőtt folyamán megismerkedhettek a múzeumi szakemberek munkájával, majd a kiállítás rendezésben is kipróbálhatták magukat!

A „Császári porcelánok, királyi kerámiák” című kiállításunk kapcsán Benei Fédra kolléganőnk a virágirodalom művei között bolyongva olyan válogatást állított össze, melynek kifejezetten porcelánokkal foglalkozó vagy porcelánokat leíró versek, prózai mű-részletek képezik az alapját. Új sorozatunkban e válogatásból fogunk hétről-hétre közölni 1-1 darabot.

1849. október 6-án reggel fél 6-kor a vár sáncárkában 4 vértanút lőttek agyon: Kiss Ernő altábornagyot, Dessewffy Arisztid és Schweidel József tábornokokat, valamint Lázár Vilmos ezredest.

Reggel fél 7-kor bitófán 9 mártír végezte: „négynek — Damjanich János, Lahner György, gróf Leiningen-Westerburg és gróf Vécsey Károly tábornoknak holttestét a hozzátartozók nehéz aranyakért megvásárolták, elvitték és eltemették. Hét vértanú holttestét a bitófák tövében ásták el és az akasztófái a rajta halt tábornok teteme mellé földelték. Aulich Lajos, Knézich Károly, Nagy Sándor József, Pöltenberg Ernő és Török Ignác teteme 83 évig ismeretlenül porladt a vesztőhelyen.”

Rajtuk kívül Ormay (Auffenberg) Róbert ezredes és Haugh Lajos alezredes golyó általi, Kazinczy Lajos pedig kötél által hunyt el.

Tizennyolc évig nem lehetett kutatni nyugvóhelyük után. Csak a kivégzésen részt vett szemtanuk előadásából íródott később a történelem.

„Nagy jó Úristen, ki vagy a kéklő mennyekben,

bércen innen, túl, igazak ajka hirdessen”

Szombat délelőtt a zene világnapja alkalmából kézműveskedésre vártuk az érdeklődőket.

E hónapban újabb adománnyal bővült múzeumunk régészeti gyűjteménye. A képeken látható leleteket Lehotai László találta még 1973-ban a Boldog-Brindza nevű lelőhelyen (Boldog-Csirkepartként is ismert).

Köszönet Heinczinger Miklósnak, a tegnapi estéért!

Ezúttal a Hatvani Kossuth Lajos Általános Iskola 4.a osztályos tanulói voltak a vendégeink.