Gódor Kálmán festőművész 1911-ben született Hatvanban. Gimnáziumi tanulmányait Gyöngyösön kezdte, majd Aszódon fejezte be. Az érettségi megszerzése után családja támogatásának köszönhetően Budapesten, az Országos Magyar Képzőművészeti Főiskolán folytatta felsőfokú tanulmányait, ahol Rudnay Gyula, az alföldi iskola jeles képviselője volt a mestere. Gódor később így nyilatkozott erről az időszakról: „Ez sorsmeghatározó lépés volt: új látásformák, népi orientáció, művészi igény, s az állandóan túlfűtött légkör nem engedett talmi alkotásokat létrehozni.” Rajztanári diplomáját 1935-ben szerezte. Tanított, Sátoraljaújhelyen, Munkácson, majd 1945-48 között a Hatvani Gimnáziumban is. Ezt követően Egerben telepedett le, a Dobó István Gimnázium művésztanára volt, egészen 1972-es nyugdíjba vonulásáig. Tagja volt az Egri Képzőművészeti Csoportnak, amely évente két kiállítást rendezett. Így emlékezett vissza a megyeszékhelyen töltött évekre: „Eger a második hazám volt. A Bükk örök élmény marad számomra, mely pezsdítőleg hatott munkásságomra”. Nyugdíjazása után visszatért szülővárosába, Hatvanba, 1991-ben bekövetkezett haláláig itt élt és alkotott.

Gódor Kálmán: Pihenő munkások, faroslemez, olaj

„A jóban, az alkotás örömében, vagy az alkotás gyönyörében kell megtalálni az élet igazi értelmét és szépségét. Nemcsak az alkotó művészek osztályrésze az örömök forrása, de a kívülállóké is, kik magukévá tudják tenni a szépségek örömét. Meg kell tanulni a kiválogatás tudományát, s azt kell magunkévá tenni, amivel magunknak és másoknak hasznára lehetünk”. Gódor Kálmán ezekkel a sorokkal foglalta össze diákjai számára, hogy miben látja egy művész feladatát. Bár a múzeumban őrzött száz alkotása között csak elvétve találni néhány Hatvanhoz köthető alkotást, Gódor Kálmán igazi lokálpatrióta volt. Nem művészetében, hanem tetteivel fejezte ki a szülővárosa, valamint a helyi értékek és kultúra iránti megbecsülését. Több művét még életében helyi közintézményeknek ajándékozta, a belvárosi plébániatemplom az ő adományából öntetett új nagyharangot a II. világháborúban megsérült régi helyett, végrendeletében pedig az orgona javításáról is gondoskodott. Szinte teljes életművét a városra hagyta, valamint képzőművészeti-, néprajzi-, és érmegyűjteményét is a Hatvany Lajos Múzeumnak adományozta.

Gódor Kálmán 1991. május 9-én hunyt el. Ugyanebben az évben utcát neveztek el róla, s műveit azóta is számos hatvani intézmény őrzi. Múzeumunk 2021-ben, születésének 90. évfordulója alkalmából kiállítással emlékezett meg a jeles hatvani festőművészről.