Hullámjáték - Weöres Sándor munkássága szavakban és képekben

Weöres Sándor (1913-1989) hagyatéka nemcsak verseket, hanem rajzokat is tartalmaz. Képzőművészi világára is jellemző az a gyermeki egyszerűség, játékosság, ami verseinek is sajátja. Azonban ez a letisztultság mély gondolati tartalmakat rejt a világról, az emberi létről. A humort, a derűt sem nélkülözik ezek a rajzok. Alkotásai inkább tekinthetők rajzolt verseknek, mivel azonos ritmusban, azonos improvizatív stílusban fogantak. Ez a rajzművészet egyszerre idézi a primitív kultúrák ősi, letisztult szemléletét és egyúttal egyszerű vonalakra hangolt mélységes gondolatiságot is közvetít. Az arc, a ház, a hullám, a természeti jelenség nem más, mint egy-két vonás által megragadott pillanatnyi létezés Weöres távol-keleti létszemléletének megnyilvánulásai. Legfontosabb témái közé tartozik az ember-természet viszony ábrázolása, láttatása, keresi az ember helyét a világban, a teremtésben. Ideaképei egy olyan térben mozognak, aminek a meghatározó élménye a Semmi. Az élőlények, jelenségek természetes közegükből kiragadottan, csupán önmagukban ábrázolva léteznek. 

Ez a körülményektől való elhatárolódás megkönnyíti az ember önreflexióját, és ez az, amit Weöres Sándor ezekkel a rajzokkal el akart érni: rádöbbenteni az embert, hogy természetes állapota a felébredettség lenne.
Ezt a művészi hagyatékot a költő nem a nagyközönség számára alkotta, valószínűleg a versírást megelőző ihlet perceiben született. Hatása ugyanaz, amit Weöres Sándor költészetének céljáról megfogalmaz:„ Célom nem a gyönyörködtetés… Mást akarok: eleven áramot sugározni, melytől megrázkódik az ösztön, az érzelem, ész, képzelet, szellem, az egész lény; ne csak az ember olvassa a verset, hanem a vers is az embert. Átvilágítani és felrázni óhajtlak, hogy átrendezhesd magadat zárt, véges egzisztenciális énedből nyitott, szociális, kozmikus végtelen énné.”

"Üdvözlet Hatvanból" – A városkép formálódása a 20. század eleji képes levelezőlapokon című időszaki kiállítás

idoszaki kiallitas udvozlet hatvanbolKiállításunk aktualitását adja egyrészt Hatvan városképének, – kiemelten a főtér, a Kossuth tér, a Zagyva-mente utóbbi években bekövetkezett folyamatos fejlődése, átalakulása. Másrészt pedig az elmúlt év során múzeumunk történeti gyűjteményébe került Papp Gyula hatvani magángyűjtő 385 darab egyedi képeslapját tartalmazó gyűjtemény.

A gyűjtemény 1945 előtti darabjait válogattuk ki, hogy visszaidézzük a 20. század első feléből a település némely kiemelt helyszínének arculatát. Több, mint 120 képeslap fotója kivetítve is látható a kiállításban, így azok számára is nagy élményt jelenthet, akik hosszabban elidőznének, vagy nosztalgiáznának kissé. Másrészt viszont célunk, hogy a kiállítás által megismerhetővé váljanak és elérhetőek legyenek új szerzeményeink azok számára is, akik Hatvan történelmével bővebben szeretnének foglalkozni.

Virtuális XX. századi Fő tér

alb 9194A helytörténeti kiállítás egyik eleme egy virtuális installáció, melynek alapja egy három projektorral vetített panorámakép. Az egyedileg rajzolt háttér Hatvan város három nevezetes épületét (kastély, városháza, templom) ábrázolja az 1900-as évek eleji állapotban, és azt a kort idéző hangulatban. A látogatók örömére a vetített képbe egy kis játékot is belecsempésztünk: az előtérben galambok csipegetnek a földről, majd mikor valaki belép a térbe, akkor jól hallható szárnycsapások közepette szétrebbennek. A galambok kis idő múlva visszatérnek, és újra szét lehet kergetni őket. Az interaktív szenzor külön érzékeli a bal és a jobb oldali madarakat, így jó móka a virtuális galambok hajkurászása.