Weöres Sándor költészetében a kezdetektől fontos helyet foglal el a nőről, nőiségről való sajátos szeretetteli, megértő gondolkodás, ami egész életművét végigkíséri. Legközismertebb példája a Psyché ciklus, de nemcsak a földi nőről ír, hanem istennőkről, mitológiai nőalakokról is. Az európai kultúrkör központi nőalakja a Szűzanya, akihez több megrendítő, hatalmas gondolati mélységű verset írt.
A költő több mitológiából merített, gondolkodásmódjára egy 1946-os keltezésű levél-részlet világít rá: „Ó, testtelen istennők! A Világanya, aki végtelen gyengédséggel burkolja be az egész világot és ringatja, ő a puha és finom éj, kinek egy ruha-redőjében az egész mindenség elfér; s néha rám mosolyog, mint ruhájára tévedt kis bogárra, amint járok a mezőn, vagy elalvás előtt a félálom útvesztőiben. S ez a határtalan, mindent-melengető anyai szeretet egyszer földi nőként is megszületett, és megszülte a világ Megváltóját.”
Raffaello Sanzio: Esterházy Madonna (1508 körül)
Az idézetben leírt motívumokat viszi tovább Mária tiszteletére írt műveiben is. Legmegrendítőbb verseinek egyike a Hetedik szimfónia, ami kettős gondolati ívet tükröz: egyik az egyén számára a legnagyobb fájdalom, az édesanya elvesztése, a másik Mária Mennybevétele. A Mennybevétel dogmája régebb óta benne volt a vallásos köztudatban, de csak 1950-ben hirdették ki. A költemény elején a ravatalt látjuk, de ettől a képtől eljutunk a Szűzanya ünnepléséig, felmagasztalásáig, mikor az egész, addigi fázó, félő világ megnyugszik. A műben három beszélő van: a kórus, aki „virágcsengők királynéját”, Máriát hívja, illetve maga Mária és a költő, aki az olvasót a mű végén felszólítja. A Hetedik szimfónia a fájdalmon túl arra készteti az olvasót, hogy „ocsúdjon lomha szörnyeiből”, de nemcsak azért, hogy a gyászolóval együttérezzen, hanem azért is, hogy átgondolja Mindannyiunk Édesanyjához fűződő viszonyát, és azt magasabb szintre emelje.
A legszebb magyar Mária-himnuszok egyike a Salve Regina. A műben a költő a Szűzanyát többféleképp is megszólítja: eleve a címben fejezi ki legmélyebb tiszteletét, utána Úrnő, szememfénye Asszonya, Istenáldott, Gyöngeségem, gyengéd Látomás, Madonna megnevezésekkel illeti. A levélrészletben megjelenő kép, mely szerint Mária hatalmasabb, mint az egész világegyetem és a sors, itt újra megjelenik: „piciny vagy, Gyöngeségem, de parányabb a tér, a sors, a lét:belé fátylad egy csücske fér.” A költemény érdekessége nemcsak ez az ellentétpár. A műben végigvonul Mária kozmikus ábrázolása, a művészetekből és a teológiából megszokott képekkel bemutatva. A költemény képei megidézik Dante Isteni színjátékának és a Goethe Faustjának második részében a Mennyországban játszódó jeleneteit. A kozmikusságon túl van egy másik fontos mozzanata a műnek: magának a költőnek az egyéni tiszteletadása. Érdekes, hogy míg a legtöbb művészi ábrázolása Szűzanya mennyei vonatkozásait emeli ki, addig Weöres Sándor a földi alakot is elénk tárja, és ez ellentétes lehet az általánosan megszokottól. „Zömök, mosolygó, barnabőrü lány” a hosszúversben megjelenő Madonna, aki piciny, gyönge, mégis a leghatalmasabb. Eszünkbe juthat az Énekek éneke Szulamitja, akinek a leírásából meríthetett a költő.
Tiziano Vecellio: Szűz Mária mennybemenetele (1516-1518)
Forrás: https://katolikus.ma/maria-mennybevetele-elott-hodoltak/
Tudjuk, hogy Weöres Sándor jártas volt több mitológiában. A mitológiai rétegek ebben a műben is megjelennek. A távol-keleti mitológiákból ismert a fátyol képe, mint Maia fátyla, ami az illúziók világát jelképezi. A jelmezek a korokon át vándorló, végső megnyugvását kereső lélek álruhái. A lélek igazán Mária közelében, Goethe kifejezésével élve az „Örök Asszonyiban” nyugodhat meg. Érdekessége a műnek, hogy a költő különös viszonya az éjszakával itt is visszaköszön. Tudjuk, hogy Weöres Sándor éjszaka szeretett alkotni, de nemcsak ezért kedvelte az éjszakát. Az éjszaka, Nüx istennő a görög mitológia egyik kevésbé ismert, de rendkívül fontos alakja. Az ógörög istennő képe felsejlik a vers Madonna-ábrázolásában is.
A Salve Regina, amellett, hogy a Szűzanyához szóló himnusz, az egyén és a világ Mindannyiunk Édesanyjához fűződő viszonyát is bemutatja. A magzati lét és a biztonság képei mellett megjeleni az is, hogy Mária nevében harcolnak, holott a Szűzanya ezt sohasem kívánta, hiszen szándéka szerint biztonságot, védelmet ad mindenkinek, aki kéri. Ráadásul a harcolók nem is tekintenek rá. A versben a személyes, egyéni elgondoláson túl teret kapnak a teológiai gondolatok is. A keresztény misztika keveredik a távol-keleti gondolatvilággal, sőt, a görög mitológiával, de ez a gondolati összetettség nem zavaró és nem zavart keltő. A keresztény elemekből a két központi motívum az Istenszülő Szűzanya, valamint Mária segítő aspektusa. Ez utóbbi kiemelten fontos szerepet kap, hiszen a haldoklók segítőjeként és közbenjárójaként jelenik meg Mária, aki maga is megismerte a legnagyobb fájdalmat, ami édesanyát érhet, ugyanakkor a legnagyobb örömet is Fia feltámadásakor. Épp ezért emelkedik az összes antik mitológiai alak fölé, még a Sorsistennők fölé is.
Sandro Botticelli: Madonna del Magnificat (1485 és 1490 között)
Forrás: Madonna col Bambino e angeli (Madonna del Magnificat) by Botticelli | Artworks | Uffizi Galleries
A Salve Regina szépsége a rendkívüli gondolati összetettség mellett a személyes odaadásban és a csodálatos, több forrásból merítő költői képekben gyökerezik. Két, kevésbé ismert, de szintén a Szűz Mária-kultuszból származó mű a Nareki Gergely himnuszaiból című alkotás, valamint egy álarcos versként is felfogható mű, a Középkori örmény szerzetes énekei.
A Nareki Gergely himnuszaiból című vers ötödik része, mintegy a mű betetőzéseül, ima Jézus Édesanyjához. Az ima szavai a teológiából és a keresztény misztikából ismert képeken túl merítenek a Lorettói litániából is, valamint felidézik az Énekek énekét is. Mária szépségét itt egész más módon dicséri a költő, mint a Salve Reginában, de ebben a műben is központi szerepet kapnak a virág-motívumok, és a teológiából, művészetekből hozott képek a megszokotthoz hasonló módon ábrázolják Máriát, ugyanakkor mégsem utánzat a vers. Itt is kifejeződik a vágy, mely szerint a sorok írója Márián keresztül el szeretne jutni az Örök Otthonba. Ez Mária hatalma az Ő szeretete és a felé irányuló szeretet segítségével lehetséges.
A középkori örmény szerzetes énekei rendkívül érdekes mű. A beszélő egy árva szerzetes, akinek mivel nincsenek szülei, Máriához, Mindannyiunk Édesanyjához ír levelet, és sajnálja az ördögöt, Mária oltalmába ajánlja még őt is. Ákip szerzetes nem érti, miért kell háborúzni Miasszonyunkért, miért kell bűnt elkövetni annak nevében, akitől a háború és a bűn a lehető legtávolabb áll, és ez a fiatalember sem akar harcolni, felfogja és átérzi ennek a szörnyűségét. A mű ellentmondásossága, hogy a harc után közvetlenül a misztika következik. A harmadik rész több alrészre tagolódik, Ákip szinte földi szerelemmel viszonyul a titokzatos módon megjelenő Szűzanyához, akinek már-már nincs helye a templomban, legalábbis a méltósággal trónoló főpapok, vagy a konvenciókban gondolkodók szerint. A misztikus szerelemmel zárul a vers. A zárásban megismétlődnek a nagyobb lélegzetű költeményekből ismert motívumok: a testtelen Madonna-kép, a magzat és a halott ellentéte, valamint a külső leírás képei.
Weöres Sándor költészetének rendkívül fontos elemei a Mária-versek, amiket önmagukban is lehet vizsgálni, de még érdekesebb, ha különböző, főleg a kereszténységből ismert nőalakokkal, vagy épp a keresztény kultúrkör előtti, de abban mégis megjelenő női motívumokkal hasonlítjuk össze. ( Az óriásnőstény, Venus és Tannhauser, Magna Meretrix, stb.). Ha a nőalakokat tekintjük át, érdemes arra is figyelni, egy-egy nőalak több mitológiai réteget is tartalmaz, és rendkívül mély mondanivalója van azon műveknek, amelyek nőalakot választanak témául. A Mária-verseknél is megfigyelhető ez a mélység. A személyes elgondoláson túl a közösséghez is szólnak ezek a versek, hiszen teológiai tény, hogy Krisztushoz és így a Teremtőhöz Márián, Mindannyiunk Édesanyján keresztül juthatunk el. Természetesen mindannyiunknak megvan a Mária-képe, de mindenképp érdemes elolvasni Weöres Sándor verseit, hiszen ezek a költemények csak gazdagíthatják ezt a képet.
Benei Fédra
Források:
Bata Imre: Weöres Sándor közelében. Magvető Kiadó, Budapest, 1979.
Magyar katolikus lexikon. Link: http://lexikon.katolikus.hu/
Dr. Újvári Edit: „A mindenség hullámzó nászruhád” Istennői mítoszmotívumok Weöres Sándor költészetében. Link: https://doktori.bibl.u-szeged.hu/id/eprint/76/7/2002_ujvari_edit.pdf