"Ellenségekből kényszer szülte szövetségesek"- Rómaiak és szarmaták Hatvan környékén a 3-4. században

Hatvan környéke igencsak jelentős a Kr.u. 3-4. századi történésekben, hiszen ebben az időben ezen a területen a rómaiak és a szarmaták jelenléte egyidőben is igazolható. A Magyar Géniusz jóvoltából megvalósuló „Ellenségekből kényszer szülte szövetségesek- Rómaiak és szarmaták Hatvan környékén a 3-4. században” című új állandó régészeti kiállítás ezt az időszakot igyekszik bemutatni. A 3-4. századra a római-szarmata erőviszonyokban nagy változás érhető tetten: a rómaiak hódító korszaka lezárult és inkább a határvédelemre koncentrálnak, a szarmatákat pedig egy belső „polgárháború” gyengítette meg. E zűrzavaros állapotokban vándorolnak be a környékre egyes gót csoportok, melyek ellen a rómaiaknak és a szarmatáknak együttesen kellett védekezniük. Az új állandó kiállításunk tehát a rómaiak és a szarmaták kapcsolatát járja körül részletesen két termen keresztül.

Az első teremben a szarmata nép emlékeit mutatjuk be a Hatvan környéki szarmata lelőhelyek anyagán keresztül (Hatvan−Rendezőpályaudvar, Apc-Berekalja I., Apc−Farkasmajor, Lőrinci−Fekete-földek) A két vitrinben a régészeti leleteket úgy helyeztük el, melyek során igyekeztünk a telepek (lakóhelyek) és temetők anyagát különválasztani. Ebben a teremben helyet kaptak továbbá az unikálisnak mondható szarmata viseletrekonstrukciók is. A szarmata hölgy hosszú, gyöngyökkel kivarrt szoknyában és hosszú ujjú felsőben jelenik meg, melyet textilöv fog össze. A szarmata férfi pedig harci vértezetben és íjászfelszereléssel együtt látható.

Átlépve a második terembe, a rómaiak kapnak főszerepet. Elsőként a Hatvan−Nagygomboson feltárt római őrtornyot mutatjuk be élethű modellen keresztül. Az őrtorony mellett - a szarmata viselet ellenpontjaként - egy 4. századi felfegyverzett római katona és egy római kereskedő is feltűnik, viseletük szintén korabeli források és régészeti leletek alapján készült. A mellettük lévő fali vitrinekbe pedig a nagygombosi ásatási anyagokat helyeztük el, melyből a Magyar Nemzeti Múzeum és a Hatvany Lajos Múzeum is őriz bélyeges téglákat és tetőfedő cserepeket. A római-szarmata kapcsolatokat leginkább reprezentáló jelenség a Csörsz-árok, mint határvédmű megépítése. A Csörsz-árokról egy igazán élethű makettot készítettünk, amely szintén nagy hangsúlyt kapott a második teremben a nagygombosi őrtorony mellett.

Fotók: Ocsovai Zoltán

 

Állandó_kiállítás_2023_JPG_30.jpgÁllandó_kiállítás_2023_JPG_34.JPGÁllandó_kiállítás_2023_JPG_15.JPGÁllandó_kiállítás_2023_JPG_28.JPGÁllandó_kiállítás_2023_JPG_1.JPGÁllandó_kiállítás_2023_JPG_13.JPG

Premontrei emlékek Hatvan környékéről

A premontrei rendet Xanten-i Szent Norbert (1080/1085-1134) alapította 40 szerzetestársával közösen 1121 karácsonyán a franciaországi Premontréban. A rend 2021-ben ünnepelte alapításának 900. évfordulóját, melyről Hatvany Lajos Múzeum is megemlékezett egy időszaki kiállításban (bővebben erről: http://hatvanymuzeum.net/index.php/a-muzeumrol/korabbi-idoszaki-kiallitasaink/644-premontretol-a-zagyva-voelgyeig-a-premontrei-rend-megtelepedese-hatvan-koernyeken). A most látható kamara kiállítás a korábbi tárlat anyagán alapul, a valószínűsíthetően a hatvani és a kökényesi prépostságokhoz tartozó kőtöredékeket tekinthetik meg az érdeklődők. A kiállítást a tárgyi emlékek mellett tablók színesítik, amelyeken a rend megalapításától kezdve a magyarországi megtelepedésén át a hiteleshelyi tevékenységéig tudhatnak meg információkat látogatók. A teremben továbbá helyet kapott egy "scriptumnak" kialakított múzeumpedagógiai sarok, ahol a vállalkozó kedvűek középkori oklevelet állíthatnak elő.

pre_ki_6.jpgpre_ki_7.jpgpre_ki_5.jpgpre_ki_4.jpgpre_ki_1.jpgpre_ki_3.jpgpre_ki_2.jpg

Hatvan régészete a neolitikumtól a vaskorig

2018. november 15-én 17 órakor új fejezet nyílt a Hatvany Lajos Muzeális Gyűjtemény életében. Soha eddig nem került bemutatásra régészeti szempontból a város története. A kiállítás értékét növeli, hogy a régészeti raktár legjavát állítottuk ki. A kiállítás a Kubinyi Ágoston-program (Emberi Erőforrások Minisztériuma, pályázati azonosító: 37470-2/2017/KOZGYUJT) keretein belül valósult meg.

A kiállítás a neolitikumtól indul, kronologikus sorrendben bemutatva a terület régészeti korú tárgyait. Így először a neolitikum (a paleolitikum a leletanyag hiánya miatt maradt ki) időszakával kezdtünk, ebből a korszakból a gyűjteményünkben nincsenek látványos tárgyak, főleg inkább kerámiatöredékek. Szerencsések voltunk, hogy a Magyar Nemzeti Múzeumtól kérhettük kölcsön a korszakra jellemző és a területünkhöz közel található leleteket. Sikerült a korszak egy szakaszának legjellemzőbb sír tárgytípusait bemutatni. A kőszerszámokból Szántó Lóránt 1970-es évekbeli igazgatói munkájának köszönhetően rengeteg darab került be a gyűjteményünkbe. A rézkorból egyedülálló leletnek számít az aranykorong Hatvan-Újtelepről (Kr. e. 4000-3600). Az átfúrt, domborított aranylemez 12 cm átmérőjű és 1896-ban került a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményébe. Az ékszerekként is funkcionáló aranytárgyak a középső rézkorban jelentek meg, majd a késő rézkorban váltak általánossá.

A Kr. e. 2400-2100 közötti időszakra az alföldi régiót is elérte a tell telepeket létrehozó népesség hatása, megindult a Hatvan-kultúra fejlődése a környéken. A kiállításban látható nagyméretű urnák a Hatvan-kultúra temetkezéseinek mellékletei. A hatalmas méretű edények mellett több kisebb edényt is elhelyeztek az elhunyt mellé túlvilági útjára. Bronzkori gyűjteményünk legérdekesebb tárgya a középső bronzkorra tehető, bekarcolt és kézzel formált, emberi lábakon álló tál/oltár. Az egyedisége teszi ezt a tárgyat kiemelkedővé, hiszen vallásos/spirituális eseményre, illetve cselekedetre enged következtetni, továbbá ritkasága is növeli az értékét. A mészbetétes tárgyak pedig egy kereskedelmi kapcsolat meglétére utalnak. Restaurálásukkal sikerült még látványosabbá tenni őket, kirajzolva a beléjük karcolt mintákat. A fehér, úgynevezett mészbetét festékanyag pedig összezúzott folyami kagylók és csigák porított változata massza formájában. A kiállításon szerettük volna kiemelni a Hatvani-kultúra kisebb méretű leletanyagait is. Külön figyelmet érdemes szentelni a kisméretű agyag edényeknek (miniatűr gyermekjátékok), melyek a nagyobb társaiknak a hű másolata. A fémmegmunkálás hagyományát tükrözi a két fúvócső, melyek a nyersanyag megmunkálásánál játszhattak szerepet. A bronz sarló pedig ennek a fémmegmunkálásnak egy példánya a késő bronzkor időszakából. Jelentősége, hogy Heves megyéből, sőt Hatvan területéről kevés példány ismert. Általában ezek a sarlók többedmagukkal, egy úgynevezett depóban (kincs-együttes) fordulnak elő.

Az álló vitrinben a bronzkor végét, a vaskor elejét elevenítettük fel a kerámiák segítségével. A vaskor kapcsán igyekeztünk kiemelni Posta Béla munkásságát Hatvan−Rendezőpályaudvari ásatásáról. Kifejezetten említésre méltó a Hatvan-Boldogi kelta kard, melyről fénykép is szerepel a kiállításban.

regeszeti_kiallitas_16.jpgregeszeti_kiallitas_01.jpgWP_20181119_09_23_52_Pro.jpgWP_20181119_09_18_26_Pro.jpgWP_20181120_14_08_06_Pro.jpgWP_20181120_13_51_14_Pro.jpgWP_20181119_09_25_27_Pro.jpgWP_20181120_14_26_54_Pro.jpgWP_20181120_14_19_33_Pro.jpg

Sörfőzés története Hatvanban

alb 9310Sok emlék nem maradt a városi „sernevelés” múltjáról, de az biztos, hogy már 1713-ban foglalkoztak itt is sörkészítéssel. Erről több ténybeli adat is árulkodik.

Valószínű, hogy már jóval megelőzően ismerték ezt a honfoglaló őseink által is kedvelt italt. A már említett XVIII. századi adat szerint Hatvanban a mindenkori földbirtokosoknak jól jövedelmező bevételi forrást jelentett a sörfőzés.

Az első ismert sörfőző ház a „serház” cukorgyár helyén állt, amely Szepes szerint 20x5 öl volt, tehát tekintélyes méretű épület volt. Ismeretesek a Doktay Gyula jóvoltából a Hatvanas út sarkán 1964-ben lebontott serház adatai is: ez földszintes, hét ablakos, magas, tágas épület volt. Lebontásakor szobrász és kőfaragó műhelyként szolgált. Ebben Lippe Mór főzte a sört. 100-150 literes rézüstökben komlóból és csiráztatott, pirított árpából. sorozo5A mai Hatvanas út sokáig Sörház köz volt. Ezzel a sörházzal kapcsolatban 1872-ből is van egy adat, ami arra utal, hogy ezen a helyen ebben az időben még egy fából készült serház „faserház”' állt. Azt, hogy Hatvanban hány embert foglalkoztatott azt nem tudjuk, de tudjuk, hogy az 1920-as években többen is foglalkoztak sörkereskedéssel. 1921-ben Deák István volt a Kőbányai Sörfőző Rt. főraktárosa, de következő évben már a Hatvani Szőlőtelep és Kereskedelmi Rt. a Fővárosi Serfőző Rt. kizárólagos képviseletét szerezte meg. Baranyai Károly 1926-ban sörnagykereskedést nyitott a Mészáros Lázár utcában, mint a Dreher és Hagemacher Sörgyár főelárusítója.