2024.04.24-én, Szent György napján, a jószágok kihajtásának ünnepén új időszaki néprajzi kiállítás nyílt a Hatvany Lajos Múzeumban.

Szeretettel várunk minden kedves érdeklődőt 27-én 16.30-kor a könyvbemutatóra! Földszint, Doktay Gyula terem

 Szeretettel várjunk a kedves érdeklődőket az új néprajzi kiállításunk megnyitójára! 

A vonal absztrakt szövevénye - Válogatás Andó Mária Grafikáiból

Elődeink, őseink életét, mindennapjait átszőtte a szakralitás, a mágikus cselekmények sora. Így volt ez a mezőgazdasági termelésben is, a természet körforgásához igazítva szakrális évkör ünnepeit, szokásait, cselekvéseit.

Szeretettel várunk mindenkit az előadásra!

Szeretettel várunk minden kedves érdeklődőt! 

Szeretettel várunk minden kedves érdeklődőt! 

A 18. század több szempontból is különleges helyet foglal el mind az eszmetörténelemben és a világtörténelemben. Az 1700-as években nemcsak világszerte, hanem hazánkban is különböző gondolati áramlatok indultak el. Ezek az áramlatok a század végére nemcsak a közgondolkodást változtatták meg, hanem a történelemre is hatással voltak. A korszak kiemelkedő irányzatai a felvilágosodás és a klasszicizmus, amelyek a század végére egész Európát átformálták, igaz, minden országba másképp, más időben jutottak el, és különbözőképp reagáltak rájuk.A magyar felvilágosodás kezdetéről vitatkoznak a kutatók. A legáltalánosabban elfogadott dátum 1772, Bessenyei György Ágis tragédiája című művének megjelenése, de vannak olyan elgondolások, melyek már az 1750-es évektől számítják a korszak kezdetéről.

Az embernek mindig igénye volt arra, hogy az őt körülvevő világban meglelje a helyét, ahhoz megfelelő módon viszonyuljon, és lehetőség szerint élvezze az életet. Természetesen a különböző korszakokban máson volt a hangsúly, más dolgok töltöttek boldogsággal, de az étkezés adta örömeket minden kor embere lehetőség szerint igyekezett kihasználni. A középkorban – legalábbis az egyház részéről – az aszkézis és a földön túli világ felé fordulás volt a jellemző, míg a reneszánsz időszakában a már a földi élet szépségét és örömét is igyekeztek élvezni a korabeli emberek. Ez nem feltétlenül jelentette az Istentől való elfordulást. A reneszánsz embere felismerte, hogy egyáltalán nem baj, ha gyönyörködünk a teremtett világban, mert azzal is a Teremtőt dicsérjük. Itt megemlíthetjük Assisi Szent Ferencet (?-1226), aki, noha szigorú aszkézisben élt, szerette a teremtményeket is.