Az embernek mindig igénye volt arra, hogy az őt körülvevő világban meglelje a helyét, ahhoz megfelelő módon viszonyuljon, és lehetőség szerint élvezze az életet. Természetesen a különböző korszakokban máson volt a hangsúly, más dolgok töltöttek boldogsággal, de az étkezés adta örömeket minden kor embere lehetőség szerint igyekezett kihasználni. A középkorban – legalábbis az egyház részéről – az aszkézis és a földön túli világ felé fordulás volt a jellemző, míg a reneszánsz időszakában a már a földi élet szépségét és örömét is igyekeztek élvezni a korabeli emberek. Ez nem feltétlenül jelentette az Istentől való elfordulást. A reneszánsz embere felismerte, hogy egyáltalán nem baj, ha gyönyörködünk a teremtett világban, mert azzal is a Teremtőt dicsérjük. Itt megemlíthetjük Assisi Szent Ferencet (?-1226), aki, noha szigorú aszkézisben élt, szerette a teremtményeket is.
Bővebben ...