Ha a magyarországi barokkra gondolunk, elsősorban a főúri kastélyok, gyönyörű templomok jutnak az eszünkbe róla. A korszak szellemi életének központjai valóban ezek voltak, azonban nem szabad elfeledni, hogy ez a kulturális felvirágzás csak a törökök kiűzése után tudott igazából elkezdődni. A meg nem szállt területek valamennyire meg tudták őrizni függetlenségüket, (lásd Erdély példáját) ahol viszonylag sok minden megőrződött a reneszánsz vívmányaiból, azonban az újdonságok a történelmi viszonyok miatt nehezen jutottak el.
A barokk étkezési szokásaira hazánkban főleg számadáskönyvekből és fennmaradt beszámolókból tudunk következtetni. A legismertebb szakácskönyv ebből a korszakból Bornemissza Anna szakácskönyve, ami jelentős mű, amelyet németből fordítottak magyar nyelvre. Épp ezért kell nagyra értékelnünk az írásunk tárgyát is képező csíksomlyói ferences szakácskönyvet, ami eleve magyar nyelven íródott, és az első magyar nyelvű nyomtatott szakácskönyvet, ami Misztótfalusi Kis Miklós nevéhez fűződik.
