A 20. század elején csakúgy, mint manapság, többfelé tartottak farsangi összejöveteleket, bálokat. A társasági események sajnos nem mindig az önfeledt mulatozás színterei voltak. Az évfordulós Babits Mihály költészetében többfajta megközelítésben olvashatunk a mulatságról. Az antikvitást és a Bibliát jól ismerő költő elgondolja, mi lehetett az adott korszakban, ugyanakkor ír a saját koráról is. Ezek a versek reagálnak a korabeli eseményekre, társadalmi jelenségekre. Az alábbi cikkben ezekből a művekből válogattunk. 

Babits Mihály, mint filozófus költő él a köztudatban. Ha életrajzát és legközismertebb verseit olvassuk, az az első gondolatunk, hogy bizonyára zárkózott, visszafogott életet élt, amiben kikapcsolódásnak, mulatságnak nem volt helye. Ez a feltevés csak részben igaz, hiszen pl. Fogarason is megkereste a kikapcsolódás lehetőségeit, közösségbe is ment, ugyanakkor a szellemi tevékenység is nagy örömet szerzett neki. Ismeretes, hogy fogarasi magányában ógörögül tanult. Ezt a tudását később kamatoztatta is, főleg az antikvitás témakörével foglalkozó írásaiban. Babits Mihály töprengő, filozofikus alkat volt, aki nem szerette a zajos mulatságokat, és sokszor inkább képzeletben élt meg egy-egy szituációt. Ez főleg az antik témájú műveiben látszik, a maga korabeli szórakozásokat többször kritikával illette. Ebben bizonyára az is közrejátszott, hogy míg nem házasodott meg, a társasági összejöveteleken sokan szerették volna, ha feleséget talál, és ezért mindent meg is tettek. (Nemcsak a szülők, hanem a fiatal hölgyek is.) Ha a teljesség igénye nélkül röviden áttekintjük a költő műveit, láthatjuk, hogy nem a hangos összejöveteleket szerette, hanem inkább befelé forduló alkat volt, aki a baráti beszélgetésekben, a természetben és a kiegyensúlyozott szerelemben lelet örömét.

Báli jelenet

Forrás: https://torimaskepp.blog.hu/2017/01/04/lanyok_alma_az_elso_bal

 

Az a jelenség, hogy a különböző társaságok hölgytagjai előnyös kapcsolatot szerettek volna, nem Babits korának kizárólagos jelensége, hanem mint az Aliscum éjhajú lánya című költeményből kiderül, az antikvitásra is jellemző volt. A vers beszélője egy naiv kis hetéra, aki, miután a római prétor ölelte, arról álmodozik, hogy a római császárt is „megszerzi” magának. A versben a női szereplő elgondolását láthatjuk arról, hogy milyen lehet a császárkori Rómában egy mulatság:

„Rómában a Tiberisnél
van ám keletje a lánynak;
lakomákban, asztalok alján
táncolnak s csókokat hánynak.

Sok szőke, barna leányok,
és héber, rőthaju szintén,
s cigány s kökényszemü germán; -
de oly büvös egy se, mint én.”

Az olvasó tudja, hogy a naivan gondolkodó hetérának sajnos nem lenne jövője az erkölcsileg kétes antik késő római kori császárságban, és a züllött életmód idő előtt elpusztítaná.

A züllöttség és egyben az embertelenség bemutatása a Golgotai csárdában érhető tetten. Itt a Krisztus kivégzését végrehajtó katonák tivornyáznak egy, a Golgota közeli csárdában, és szemmel láthatólag nem fogják fel az események súlyát. A vers a bibliai történethez ad keretet, úgy, hogy a beszélőket erkölcsileg semmisíti meg:

„»Megkukult a feszület

három óra tájban,

Akkor elfogyott a szusz

a zsidókirályban.

Ha! nagy a zsidókirály,

Magas a kormánya:

Lába alatt jár a szél,

Feje fölött kánya. […]

 

»Ott fönn a kereszt alatt
bőg egynéhány dajna:
názáreti ember volt,
ácsmester az apja.”

 

Az antikvitás mellett Babits a saját korából is vesz témát: Medgyaszay Vilma (1885-1972) a kor ünnepelt művésznője volt, aki nem haragudott meg Babits kicsit csipkelődő hangvételű verséért. A Galáns ünnepség című művet neki dedikálta Babits, ami nagy elismerésnek számított. Ez a világ már az orfeumok, zenés színpadok világa, ahol a közönség fesztelenül kapcsolódhat ki, ugyanakkor társasági életet is élhet. A vers szóhasználata merít a korabeli kissé szabadabb szóhasználatból:

„Nincs galánsnak szeri-száma:
csupa sikk e hercig dáma,
karcsu mint a minarét:
illik néki a minét.

 

Rechtsre perdül, linksre fordul,
spicce van tán némi bortul:
tempót ime mégse vét,
illik néki a minét.”

A társasági összejövetel jótékonyságú célúvá válik az első világháború alatt. A Prológus című versben nem uralkodik az a fesztelen hangulat, ami a Galáns ünnepségben, hanem szomorúság és ugyanakkor remény tükröződik benne:

„Zenész, amíg zenéd szól,
figyelve, hangtalan,
tudunk-e mint egyébkor
élvezni gondtalan?
Ó, zongorás, ma rajta,
verd, verd a zongorát,
hogy át ne halljuk rajta
a fegyverek zaját!

[…]

gyermekszivedből jobb szót
bocsáss szivünkön át:
nem tiéd igazában,
ó, harcok istene,
e föld, míg a világon
van gyermek és zene!”

Báli maszkok

Forrás:  https://www.darabanth.com/hu/auction/388.0/Mutargy-papirregiseg-egyeb/Bolhapiac~500012/2-db-farsangi-alarc-csipke-egyik-fekete-masik-feher-jo-allapotban-h-21-cm~II2327481/

 

A befelé forduló alkatú költő nagyra becsülte a lelki örömeket mindamellett, hogy közösségi összejöveteleken is rész vett. Az Ősz, Kripta, Ciprus, Szüret, Tánc, Kobold elgondolkodtató vers, hiszen alapvetően a múlandóság hangulata érződik már a címadásban is, mégis a lelki örömökről is szól:

„elejtve mindent - semmi! - idd a bort
a lelki bort, amely számodra forr.«

»Van szüret minden őszben! Idd a bort,
sajtold a szőlő véradó husát
és táncos lábbal könnyedén tipord,
mert minden lázban van még ifjuság.”

 

A szelíd baráti borozás, mint örömforrás jelenik meg Vile Potabis című költeményében:

„Szerény borral kínállak íme

nem Szekszárd régi lángbora:

ennek világosabb a színe

és szelídebb a mámora

de mégsem altató, butító

s nem durva főleg, s nem hamis

s vélném, baráti körben itt jó

olykornap ily olcsóbb bor is.”

Az 1916-ban írt Pro domo baráti borozásra szólít fel, de háborúellenes vers is egyben. A bor itt a költő korában lebecsült, de mára már értékelt meggybor. A műben a valódi, értékes bor a lelki tartalom, amit a költemény közvetít:

„Szesznek ma meggyem drága gyümölcs:
Kelyhet ma, versem szent bora, tölts.

Meggybor, pajtások, rajta, kocints:
kicsit fanyar, de egyéb ma nincs.

A hazára az első telt pohárt:
igyunk, de szóljunk: inni nem árt.

Az emberekre a második,
hogy adjon az isten észt nekik.”

A művészet mellett a természet és az emberi kapcsolatok is örömforrást jelentettek a költő számára. A hegyi szeretők idillje című alkotásban a természet szolgál a szerelmesek örömére:

„A hegyi szeretők szeme egyszerre látja ezt,

mint egy látcsőnek két csöve,

vagy két hangszerből egy zene

ha bizton összerezg:

a látás testvér üteme olyan egyszerre fest.

 

Milyen jó nékünk, édes, itt és messzehagyva, lásd,

a városok szük útait,

ahol mindenki csak kicsit

lát és mindenki mást!

Milyen jó együtt látni itt egyet és óriást.”

A szerelem sajnos nem volt mindig önzetlen Babits korában, amint arról a Baba és a Ti modern leányok című versek is tanúskodnak. Babits élesen kritizálja a korabeli lányok „technikáit”, amiket férjfogásra használtak, és noha már nyíltabb kezdett lenni a világ a nők számára, sokak számára az egyetlen cél az volt, hogy jól menjenek férjhez, ezáltal kerülve magasabb társadalmi pozícióba.

A két műben közös, hogy a lányok főleg társasági eseményekkor próbáltak közelebb kerülni az általuk kiszemelthez, gyakran őszinte érzelmek nélkül:

„Ugye tisztelt urak, tudományom mennyi?

Nem is fogok én már többet prepa lenni,

hanem férjhez ugrom, ha törik ha szakad:

száz bolondom közül egy bolond csak akad.

[…]

 

Akiket elmondok s nem marad egy hija,

Baba udvarlói, egy menazséria.

Komoly úr az első, aki járásbiró

s hiszitek? termékeny képes-kártyaíró,

öregebb Babánál tiz-tizenöt évvel,

s valamennyi lány közt vele mulat hévvel.

Baba örül ennek, Baba ezen hízik,

Vele főleg henceg, benne kivált bízik,

s eltette magának télire férjmagnak,

menazsériához levelező tagnak.”

A Ti modern leányokban megjelennek a korabeli modern táncok és szórakozási lehetőségek, amikkel a hajadon leányok élnek is, de csak azért, hogy udvarlót, majd férjet találjanak maguknak:

„táncolva vigadtok, s járja az új boszton,

sápadtok a krétán, híztok a tejkoszton,

tűritek a fűzőt, mint katona a páncélt,

kenitek a krémet, hol valamely ránc ért,

kenitek a hajport s nem is épen hajra,

patikát használtok s nem is épen bajra,

játszotok is tűzzel, pirultok is szendén,

hajlongtok a jégen, kecsesen billentvén

sötét lugasoknak enyelegtek árnyán,

nem tudtok aludni puha selyempárnán,

s ha még ma Jenőhöz, holnap Elemérhez

dobogva lihegtek: csakis egyért - férjhez!”

Báli legyező a századfordulóról.

Forrás: http://kiscellimuzeum.hu/100evdivattortenete/szazadfordulo_szecesszio

 

Láthattuk, hogy Babits Mihály lírai munkásságában a mulatság, kikapcsolódás ábrázolása sokoldalú. Jelen van a társadalomkritika éppúgy, mint a társadalmi felelősségvállalás, és a filozofikus hangnem mellett a könnyedség és az enyhe, nem bántó csipkelődés is. Az antikvitás és a bibliai események felidézése mellett reagál a kora problémáira, társadalmi, művészi és történelmi eseményeire egyaránt. Noha töprengő, befelé forduló alkat volt, nem zárkózott el a korabeli emberektől, eseményektől. Lírájában társadalom- és emberismeret mutatkozik meg. Amit lát, nem mindig tölti örömmel, sőt, adott esetben lehangoltságot, melankóliát idéz elő, de életműve egészén átsugárzik, hogy mindig megtalálja a szépet, a jót, azt, ami igazán értelmet ad az emberi létezésnek. A főbb örömforrásai a művészetek, a természet és Isten.

Az emberi kapcsolatok is fontos szerepet játszottak életében. A líráját a szerelmen túl barátságok, rokoni kapcsolatok formálták, de a társadalomban látottakat sokszor kritikával illette, nem is alaptalanul.

A kikapcsolódások épp ezért nem is mindig társadalmi eseményekhez fűződtek, hanem egyéni indíttatású kirándulások, baráti beszélgetések voltak. A mélyen vallásos költő számára lelki felüdülést jelentettek a templomok és a vallási élet. Mint művészember, más kultúrák iránt is érdeklődött, ezért többször utazott. Az utazások során tapasztaltakat beemelte műveibe.

Babits Mihály lírája összetett. Egy időben azt tartották róla, hogy bezárkózott ez elefántcsonttoronyba, de ezt már a modern kutatások megcáfolták. Az, hogy az embertelenségnek ellenállt, és hogy a társadalmi visszásságokat kritikával illette, pont arra mutat rá, hogy reagált a körötte történő eseményekre, dolgokra, ugyanakkor őrizte az emberségét. Épp ezért érdemes olvasni rendkívül sokoldalú, gazdag életművét. Művei olvasása közben feltárul előttünk nemcsak a költő kora, hanem a középkor, sőt, az antikvitás is, rendkívül érdekes, filozófiai és morális reflexiók kíséretében. Műveit olvasva elgondolkodhatunk, sőt, el is ábrándozhatunk, hiszen messzi korszakokba, világokba is elröpít minket a költő. Ezáltal mi is kikapcsolódhatunk, sőt gazdagodhatunk, amire mindig nagy szükség van.

Benei Fédra

 

 

Források:

Babits Mihály összegyűjtött versei. Link: https://mek.oszk.hu/00600/00602/html/index.htm

Éder Zoltán: Régi napok illata. Mundus Magyar Egyetemi Kiadó. Budapest, 2002

Nemes Nagy Ágnes: A hegyi költő. Magvető, Budapest, 1984.