A protokoll eredeti értelmében a rendet, rendszert jelentette a régi irattárakban, majd az elnevezés a nemzetközi kapcsolatok szférájában honosodott meg. Napjainkban, mikor sokan szétesőnek érzik világunkat, jó látni, hogy létezik az életnek egy olyan területe, ahol a mai napig a rend uralkodik.

315 évvel ezelőtt Rákóczi Ferencet, a magyar szabadságharc vezetőjét, Gyulafehérváron az erdélyi rendek fejedelemmé választották. Ezért a magyar Országgyűlés a 2019-es évet II. Rákóczi Ferenc emlékévnek nyilvánította
A Hatvany Lajos Múzeumban 2019. december 17-én nyílt kiállítás Rákóczi a hadak útján címmel. A ráhangolódást a látogatók számára egy montázsfilm segíti, amelyben császári csapatok fosztogatása, egy kuruc portya, illetve csatajelenet, láthatóak és maga az összeállítás az 1906-os kassai újratemetés korabeli fotóival záródik.
A látványos és mind vizuális, mind tartalmi vonatkozásokban gazdag tablók végigviszik a látogatókat a török kiűzése kapcsán kialakult magyarországi helyzettől kezdve a szabadságharc csomópontjain és fordulópontjain keresztül a bukásig, majd az emigráció időszakáig. A kiállításban lévő tárgyak, mint a szablya és a süveg látványa hozzáad a film által teremtett hangulathoz és sort folytatják a Rákócziakkal, és a fejedelemmel kapcsolatos kiadványok, amelyek a látogatók elé tárják a szabadságharc korának leírását tanácsot adva az érdeklődőnek, hogy ha többet akar tudni a az időszakról és a főszereplőkről, akkor mit vegyen a kezébe. A múzeum munkatársai minden korosztályt szeretettel várnak a február végéig álló emlékkiállítás megtekintésére.

A Hatvany Lajos Múzeumot 1969. január 1-én hozta létre Hatvan város előljárósága. A kiállítás címe (50 év – 50 műtárgy) már előre sejtette, hogy a kerek évfordulóhoz lett igazítva a tárgyi anyag. Az 50 műtárgy a múzeum négy gyűjteményéből – a régészetiből,a képzőművészetiből, a helytörténetiből és a néprajziból – került ki, és olyan ritkaságok láthatóak, amelyek vagy Hatvan helytörténete szempontjából bírnak különleges fontossággal vagy éppen országos jelentőségük van. Utóbbiakra szép példát jelentenek a képzőművészeti gyűjteményből kiválasztott Korniss Dezső- és Oskar Kokoschka-alkotások vagy a történeti gyűjteményt képviselő 16. századi, magyar nyelvű prédikációs könyv és az I.Ferdinánd alatt íratott nemesi kiváltságlevél. A régészeti anyag között megjelenő, Hatvani-kultúrához kötődő tárgyak helyi jelentősége önmagáért beszél, csakúgy, mint például a néprajzi gyűjteményből a kiemelt falvédők és Bukát Ferenc-féle kerámia.