Többszörösen díszített
Női tervezőművészet és népi kézművesség kapcsolata a 20. században
2025.06.18-2025.10.31.
Kiállításunk a Hagyományok Háza Szecesszió, Art Deco, Népművészet - Női lélek, népi formák tárlatából indul ki, amely a népművészet szempontjából vizsgálta a huszadik század jelentős női alkotóinak művészetét. Az ott bemutatott életművek közül mi most három művésznő képző- és iparművészeti örökségének kívánunk egy új, helyi olvasatot nyújtani.
Lesznai Anna, Mallász Gitta és Undi Mariska életművében hangsúlyosan jelen volt a népi kultúra, s egyfajta összművészeti felfogás jellemezte őket. A népművészet és az ún. „magas”, vagy mondhatjuk hivatásos művészet minden korban kapcsolódott, hatott egymásra – némelykor jobban, máskor kevésbé. A néprajztudomány ezt a fajta kölcsönhatást nevezi vagy folklorizmusnak (amikor a népművészeti elemeket használja a „magas” művészet), vagy ennek fordítottját folklorizációnak (a népművészet veszi át a hivatásos művészet egyes elemeit).
A 19. századi romantika korában mindjobban előtérbe került a népi, a paraszti, amelyet egyben a „nemzetivel” is azonosítani kezdtek. Ebben az időszakban hódított a „magyaros viselet”, a csárdás, a cigánymuzsika, és jelent meg egyre több művészeti alkotásban (zene, irodalom, képzőművészet) a parasztság mindennapjainak részét képező néphagyomány, népművészet számos eleme.
A kiegyezést követő „boldog békeidők”, az Osztrák-Magyar Monarchiában gyorsan fejlődő gazdaság jelentős társadalmi változásokat hoztak, amelyek során a hagyományos (nemesi és paraszti) társadalmi rétegek mellett megjelentek az új, polgári társadalomhoz tartozó rétegek (kis- és középpolgárság, illetve a munkásság). Ezen utóbbiak elsősorban a fejlődő városokba költöztek, azonban természetesen nem tudtak egyik napról a másikra kiszakadni korábbi életükből – mondhatjuk, magukkal vitték a népit a városba.
A társadalmi változásokat a hivatásos művészet is érzékelte, ennek is köszönhető, hogy a 19. század végén, 20. század elején jelentős stílusirányzatként virágzott a szecesszió, amely egyértelműen a népi-paraszt kultúrából merítette az alapokat, formákat, motívumokat.
Az építészet mellett a textilművészetben születtek jelentős alkotások, amelyek a népművészetet segítségül hívva, azonban a kor haladó szelleméhez igazodva kívánt maradandót alkotni – legyen az varrás, hímzés, szövés, teljes kollekció, vagy éppen kiegészítő (fejkendő, kesztyű, táska).
A kiállítást rendezte: Simon tamás néprajzos-muzeológus, Tóth Gréta művészettörténész-muzeológus
Kölcsönző intézmények: Gödöllői Városi Múzeum, Hagyományok Háza
A fotókat készítette: Ocsovai Zoltán
