Egy múltkori ismertetőben szó volt az avarok Hatvan környéki jelenlétéről, melyből megtudtuk, hogy a nomád lovas nép a késő avar korban (7-8. század) telepedett meg vidékünkön, főleg Apc és Boldog közelében. Most a honfoglaló és államalapító magyarságon a sor, hogy emlékeiket górcső alá vegyük.

Hatvan környékéről meglepően kevés nyom utal korai magyarok jelenlétére. Hatvan belterületéről és közvetlen határából csak egyetlenegy lelőhelyet ismerünk, Matuz Edit 1977-es hárstelepi ásatását, mely során egy 9-10. századi teleprészletet (mely 2 felszíni tüzelőhelyet és egy ház alapjait foglalta magában) került elő. Valamint egy későbbi, 10-11. század fordulójára keltezhető sírt bontottak ki, melynek környékén több szórványleletet (indás díszítésű övveret, 2 db bronz állatfejes karperec, üvegpaszta gyöngy) is összegyűjtöttek. 

A hatvani járásból már a 19. század végén – 20. század elején szolgáltattak a Nemzeti Múzeumba kora középkori leleteket. Ecséden 1904-ben szőlő alá forgatás közben közel 50 sírra bukkantak, melyek leleteiből néhányat (kétélű kard, sodrott bronz karperec, négygömbös fülbevaló) az ecsédi jegyző a Magyar Nemzeti Múzeum számára ajándékozott.

A Lőrincihez tartozó Selyp településrészen a cukorgyár építésekor valószínűleg egy nagyobb temetőt bolygattak meg a munkások. A sírok többsége melléklet nélküli volt. Két egyént, feltehetőleg két fegyveres férfit saját lovaikkal együtt temették el. A leírások szerint mindkét halott lábánál helyezték el a lovak csontjait és lószerszámzatot (trapéz alakú vállas kengyel, csikózabla), fegyverre az elhunytak mellett elhelyezett nyílhegyek utalnak, de tegez maradványaira nem bukkantak. 

Újabb kora középkori kutatások nem igazán történtek a területen. Kivételnek mondható Szabó János Győző egri régész leletmentése, aki Rózsaszentmárton-Felsőcseren egy 10-11. századi temető 7 szerény mellékletű sírját tárta fel, néhány ékszer és ruhadísz, füles gomb került elő a sírokban. Illetve Parádi Nándor Boldog-Téglaházparton tett helyszíni szemléje. A boldogi lelőhely egy dombvonulat végében elhelyezkedő agyagbánya volt, ahonnan 4 bolygatott sír leletanyaga – bronz torques, pántkarperecek és gyűrűk – került a szakember kezébe.

Amint láthattuk hitelesen feltárt 10-11. századi emlék csak elvétve fordul elő körzetünkben (a hárstelepi teleprészlet és sír), a fent említett temetők, temetkezések többsége földmunkák során kerültek elő. Ebből kifolyólag sajnos csupán a lelőhelyek egy részét, néhány sírt sikerült dokumentálni és megmenteni az utókornak, tehát csak részleges információkkal szolgáltathatnak a térség 10-11. századi viszonyairól.

Gál Andrea,
régész

Források:
DIV Adattár RA. 375. Összefoglaló jelentés a Hatvan-Hárstelepen végzett régészeti leletmentésről
Révész László: Heves megye 10-11. századi temetői
Hampel József: A honfoglalási kor hazai emlékei. In: A magyar honfoglalás kútfői