Egy család emlékezete - Szeretet és összetartozás

Papp-Váry Elemérné Sziklay Szeréna síremléke Budapesten

Az Egy család emlékezete-Szeretet és összetartozás című kötetünk augusztus végén jelent meg, a hatvani Integrált Könyvtár és Muzeális Gyűjtemény és Jánok Község közös Interreg-pályázatának (Azonosítószám: FMP-E/1901/4.1/011) használható. Az új kiadvány Papp-Váry Elemérné Sziklay Szeréna síremléke Budapesten, a Nemzeti Sírkertben című tanulmánya Millisits Máté munkája.

A funerális objektum Budapesten a Nemzeti Sírkert központi részén, a 28. számú parcellában található. Papp-Váry Elemérné Sziklay Szeréna síremléke Horvay (Horvai) János (1874-1944) szobrászművész alkotása. Az írónő halála után közadakozásból készült. Horvay a XX. század első felének sokat foglalkoztatott, népszerű képzőművésze volt. A Kárpát-medencében ő készítette a legtöbb köztéri Kossuth-szobrot. A legtöbb „Horvay-mű” a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben található, de a Farkasréti és az Óbudai Temetőben is fellelhetők munkái. A művész saját – rokonságánál őrzött – feljegyzései szerint összesen hatvanegy síremléket készített, a Fiumei úti Nemzeti Sírkertbe ötvenhármat, a Farkasréti Temetőbe hármat, a Kozma utcai zsidó temetőbe négyet. Mind a budapesti Kossuth-szobrán, mind az első világháborús monumentumokon, és legfőképpen a temetői alkotásokon, Horvay János a fájdalom, a földi élet végességét megérző szomorúság művészi eszközökkel történő érzékeltetője volt.

Papp-Váry Elemérné Sziklay Szeréna síremléke egyszerre érezteti az alkotó erejében lévő művésznő korai elvesztése miatti fájdalmat, de a műalkotásban megfigyelhető az a letargikus érzés is, amit a Trianoni Békediktátumban a Nemzeti Testek szétszakítása okozott. A síremlék a művészet egyetemes nyelvén „beszél”. A műalkotáson megjelenő feliratok által egyszerre lesz személyes és nemzeti síremlék (a művésznő által írt Magyar Hiszekegy-imádságnak síremléken történő megjelenítésével).

Egy térdre ereszkedő fiatalasszony magához szorítja két vagy három év körüli kisgyermekét. Az anya és gyermeke arca fájdalmasan egymáshoz ér, szinte összeolvad. A két ember csoportjától kissé elkülönülve egy tíz-tizenkét éves életkort elért ifjú térdelő testtartásban, összekulcsolt kézzel látható. A síremlék középtengelyében, a záró, „koronázó” elemként alkalmazott jelképes szarkofágon tondóban (kör alaprajzú mezőben) a költőnő bronzba öntött portréját helyezték el. Az ábrázoláson Sziklay Szeréna fiatalasszonyként jelenik meg. Horvay János finom eszközökkel emeli ki a nőiességét.

Horvay több alkotásának kiemelt eleme a magasan elhelyezett, jelképes szarkofág. Ezt alkalmazta a művész az 1924-ben felavatott, Ludovika előtti, első világháborús emlékműnél, valamit a Fiumei úti Nemzeti Sírkert álló Popovics Sándor (1862-1935) és Rubinek Gyula (1865-1922) síremléknél.

Papp-Váry Elemérné Sziklay Szeréna 1923. november 15-én történt elhunyta után a sírhelyet Budapest Székesfővárosa adományozta, a síremlék elkészítésének költségeit a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége, országos gyűjtésből, segítségéből tudta biztosítani.