A Pallavicini névről egy, a magyar történelem mozgalmas és egyben tragikus időszakának politikai gyilkossága jut a történelem iránt érdeklődők eszébe.
Az itáliai eredetű főrangú család egyik tagja, a Habsburgok szolgálatában álló Pallavicini Sforza, gyilkolta meg társaival Fráter György esztergomi érseket, 1551. december 17-én. Ötszáz év múlva egy másik Pallavicini – a család genovai ágából – Mindszenty József esztergomi érseket kísérte Budapestre börtönéből, a Tildy Zoltán államminiszter titkárságától kapott utasításra. Ezért az életével fizetett.
A nagy múltú, észak-itáliai Pallavicini 960-ban család említik először az írott források. Az őrgrófi rangot kiknek és hűségüknek köszönhetik, ami a pápaság és a császárság közti viszályban mutatkozott meg, a mindenkori német-római császárok irányába. A Magyar Királyságban megtelepedett genovai ág egyik tagja János Lukács volt, aki a Genovai Köztársaság követeként 1731-ben került Bécsbe. Később III. Károly szolgálatába lépett és fényes katonai karriert futott be. Unokája, Edvárd őrgróf, az 1827. XLIII. tc által magyar honfiúságot nyert.
Dédunokája volt Pallavicini Antal, aki 1922. július 30-án született Budapesten, Pallavicini György, nagybirtokos és politikus, és Andrássy Borbála grófnő gyermekeként. A gimnázium után a csepeli Weiss Manfred Gépgyárban kezdett dolgozni. 1940-ben önkéntesként vonult be a Magyar Királyi Honvédségbe, majd 1941-ben a Ludovika Akadémia hallgatója lett. Az Akadémiát 1943-ban végezte el páncélos hadnagyként. Magyarország 1944. március 19-i német megszállása után keresett az antifasiszta ellenállással. A Magyar Front egyik alapítója volt, amely röplapjain szólította fel a lakosságot szabotázsra, munkamegtagadásra és fegyveres harcra. A Bajcsy-Zsilinszky Endre és Kiss János vezette ellenállási mozgalom katonai szárnyának összekötő tisztjeként működött. Az ellenállás tagjai nem tudhatták, hogy a magyar fegyverszüneti tárgyalások részleteit a szövetségesek adták ki a németeknek abban a reményben, hogy a megszállással csökken a frontokra vezényelhető német egységek száma. Azzal sem voltak tisztában, hogy Magyarország sorsát egyrészt a szövetségesek közötti 1941 decembere és 1944 októbere között tartott tárgyalások döntöttek el, másrészt a Szovjetunió önkényes lépései, amelyet szövetségesei magasabb politikai célok érdekében elnézően kezeltek. Pallavicini Antal 1944 novemberében a vezetők letartóztatását követően a frontvonal felé vette az irányt, és Temesvárnál került a szovjet csapatok fogságába. Az önként átállt magyar katonákból szervezett alakulatban zászlóaljparancsnoki beosztásba került. A zászlóalj nem került bevetésre a németek ellen. Az NKVD egyik hadifogolytáborába vitték, ahonnan 1946 februárjában jött haza Magyarországra, Szakasits személyes közbenjárásának most. Az ellenállásban betöltött szerepe miatt igazolták, és folytathatta katonai pályafutását. Testvérét, Pallavicini Györgyöt, aki szintén az ellenállási mozgalom tagja volt, még a németek fogták el, és Dachauba vitték. Onnan hazakerülve a Mindszenty bíborossal és a magyar legitimistákkal való szoros viszonya és feltehetőleg francia és angol hírszerzési kapcsolatai miatt az NKVD nyomozói lefogták, Szibériába internálták egy hadifogolytáborba, ahol 1949-ben elhunyt.
Testvérének sorsa más irányt vett. Pallavicini Antal 1947-ben lépett be a Magyar Kommunista Pártba. 1948-ban kitüntették az ellenállásban végzett tevékenységéért. 1950-ben a piliscsabai harckocsizó ezred zászlóaljparancsnoka volt.
Felmerülhet a kérdés, hogy mit keresett egy Ludovikát végzett tiszt a kommunista hatalom hadseregében. Nem ő volt az egyedüli, aki folytatta katonatiszti pályafutását. Egyrészt a háború alatt nem fejtettek ki olyan tevékenységet, ami miatt internálni lehetett volna őket, vagyis igazolásuk volt, és szolgálhattak tovább. Másrészt az új hatalom saját köreiből kiválasztott tisztjeinek kompetenciái úgy általában (finoman fogalmazva) nagyon szerények voltak. Gyorstalpalókon tanultak és szereztek tiszti végzettséget. Tudásuk nem meg sem közelítette a náluk idősebb, akadémiákon tanult, tapasztalt tiszteket. Pallavicini Antalnak és társainak – a pártállam hadseregének tisztjeiként – párttagnak kellett lenniük. Azonban a hatalom bizalmatlan volt velük szemben. Az ötvenes években sorra eltávolították őket az állományból.
Az inzultusok Pallavicini Antalt sem kerültek el, annak ellenére, hogy a hatvani ezred parancsnokaként felvette a hatalomgyakorlók jobban csengő Pálinkás nevet. megszakította családjával a kapcsolatot, és igyekezett mindenben megfelelni, rendszerhűnek mutatkozni. Ez sem volt elég. 1954-ben alezredes volt, amikor visszaéléssel vádolták meg. Aszódról visszaminősítéssel Egerbe helyezték, majd törölték az MDP tagjelöltjei közül, arisztokrata származása miatt. Az 1956-os forradalom idején mint törzstiszt, a rétsági páncélos kiképzőbázison teljesített szolgálatot. 1956. október 30-án az ezred Forradalmi Katonatanácsának vezetőjévé választották.
Időközben arról értesült a rétsági tisztikar, hogy Mindszenty József bíborost a felsőpetényi Almássy-kastélyban őrzik. Október 30-án késő este indultak Mindszenty kiszabadítására, amely valójában puskalövés nélkül lezajlott, mivel a bíborost őrző ÁVH-s egység látván az országos és a helyi eseményeket, „forradalmi bizottsággá” alakult, és a rétságiaknak ellenállás nélkül adták át az addig általuk őrzött Mindszenty Józsefet. A rétsági laktanya alakuló terén Pallavicini Antal fogadta Mindszentyt, aki az előző évekhez képest másként találta magát. Az egész ezred jelen volt. Letérdeltek és a bíboros megáldotta őket. A vacsoránál a tisztek, az altisztek és a legénységi állomány nagy része az ebédlőben tolongott, és autogramért álltak sorba. A bíboros legjobb a katonáknál lévő fényképek hátuljára írta nevét.
Pallavicininek sikerült felvennie a Tildy Zoltán államminiszter titkárságával, ahonnan azt az utasítást kapta, hogy gondoskodjon Mindszenty József fővárosba való utazásáról és biztonságáról. Meg is szervezte a bíboros védelmét ellátó fegyveres kíséretet, és maga is elkísérte Mindszentyt Budapestre, majd személyesen maga tett Tildy Zoltánnak jelentést a bíboros kiszabadítása és a fővárosba való biztonságos utazása kapcsán. Mielőtt visszatért volna a rétsági bázisra, az Úri utcai érseki palota védelmét szervezte meg, rétsági tisztekből és tiszthelyettesekből álló alakulatot hagyván a bíboros védelmére. A mai napig vita tárgya Pallavicini személyes részvétele Mindszenty József kiszabadításában. A bíboros, az amerikai nagykövetségen 1957-ben találkozott diplomátákkal, és nekik arról számolt be, hogy Pallavicini vezette Rétságról azt a különítményt, hogy védelmében a fővárosba utazott. Mindszenty, november elsején tartott rádióbeszédében, elismerően szólt azokról, akik kiszabadították és felkísérték a fővárosba. Külön megemlítette Pallavicini Antalt is.
A szovjet hadműveletek megindulásának hírére a rétsági ezred felkészült az összecsapásra, azonban tűzharcra már nem került sor, mert a Honvédelmi Minisztérium utasítására letették a fegyvert a túlerőben lévő szovjet egységek előtt. Pallavicini Antal első letartóztatása december 25-én történt, de elengedték. Nem írta alá azt a tiszti nyilatkozatot, ami fejében szolgálhatta volna a régi-új vezetést. Leszerelését kérte. 1957. február 6-án ismét letartóztatták és vádat emeltek ellene. A vádpontok között volt Mindszenty bíboros kiszabadítása, lázító röplapok kézjegyével való ellátása és a népi demokratikus hatalom államrendjének megdöntésére irányuló szervezkedés egyik vezető posztjának betöltése. 1957. szeptember 26-án a Budapesti Katonai Bíróság első fokon életfogytiglani börtönbüntetést szabott ki, de az ügyészség kérésére – feltehetőleg politikai nyomásra – kötél általi halálra ítélték. A kivégzést december 10-én hajtották végre. Testét az Új köztemető 301-es parcellában jeltelen sírba vetették.
Mindszenty bíboros hátralevő élete többször is nagy szeretettel említette Pallavicini Antallal való kapcsolatát. A rendszerváltást követően Pallavicini Antalról mint emberről és mint parancsnokról jó szívvel emlékeztek volt beosztottai, és értetlenségüket fejezték ki az igazságtalan ítélet kapcsán.
Pallavicini Antalt 1989-ben rehabilitálták, sírhelyét azonosították és helyreállították. Fényképe a Terror Háza Múzeum Emlékfalán található.
Kökény Ferenc
történész