Időszaki kiállítások

Gódor Kálmán életmű-kiállítás a Hatvany Lajos Múzeumban

Művészek és adományozók címmel nyílt kiállítás 2021. június 15-én a Hatvany Lajos Múzeumban. Az időszaki tárlat a hatvani kulturális intézmény két kiemelt adományozó-művészéről, Gódor Kálmánról (1911-1991) és Gergely Tiborról (1900-1978) emlékezik meg. A három teremből álló kiállítás kétharmad részben a Gódor Kálmán-tárlatot foglalja magába.

Gódor Kálmán Hatvanban született 1911-ben, családja több generáción át hatvani családnak mondható. Alapfokú tanulmányait a szülővárosában, a gimnáziumot előbb Gyöngyösön, majd Aszódon végezte. Érettségi után felvételt nyert az Országos Magyar Képzőművészeti Főiskolára, Rudnay Gyula festőművész (1878-1957) osztályába. Főiskolás éveit az 1983-ban írt önéllétrajzában a következő szavakkal értékelte: „Ez sorsmeghatározó lépés volt: Új látásformák, népi orientáció, művészi igény, s az állandóan túlfűtött légkör nem engedett talmi alkotásokat létrehozni.” Rajztanári diplomáját 1935-ben szerezte meg. Sátoraljaújhelyen 1938-ban kezdte meg tanári pályáját. A második világháború évei alatt Munkácson látott el rajztanári feladatot.

Gódor Kálmán 1944 végén visszatért Hatvanba, és szülővárosának gimnáziumban, a napjaikban Bajza József nevét viselő oktatási intézményben tanított. Ezt követően az egri Dobó István Gimnáziumában vállalt állást.

A Heves megyei megyeszékhelyen több művésztársával megalakította az Egri Képzőművészeti Csoportot, amelynek keretében évente két tárlatot is rendeztek.

Eger kulturális légköre, a Bükk hegység erdős tájai, a művészek közötti nemes versengés ösztönzőleg hatott Gódor Kálmán művészetére. A Hatvany Lajos Múzeum Gódor Kálmán gazdag életművét bemutató kiállításán Gódor két, Egerről készített városrészlete, olajfestménye, és egy, az egri minaretet és környezetét bemutató vízfestménye tekinthető meg.
Az egri tanári évek befejeztével 1972-ben nyugállományba vonult, és visszaköltözött Hatvan városába.

Két gyűjteményes kiállítást rendeztek alkotásaiból Salgótarjánban 1982-ben. Ugyanebben az évben kapott Derkovits Emlékérmet, illetve a Moldvay Győző (1925-1996) által vezetett Hatvani Galéria Hatvaniak című csoportkiállítása révén bemutatkozhatott Hódmezővásárhelyen.

Gódor Kálmán művészi felfogásáról a következő szavakkal vallott 1983-ban: „Képeim a legkülönbözőbb tárgykörűek és színűek. Stílusom nincs. Modorom a legváltozatosabb. Témaköröm megválasztásánál sohasem a külső kommersz szempontok, hanem a belső impulzusok vezettek. Ennélfogva az alkotási periódusok sem voltak sohasem időhöz kötöttek. Színekben gondolkoztam, s ezek határozták meg témáimat, illetve a témához is akkor nyúltam, ha az a színvilágommal szinkronban volt. Témáim változatosságuk mellett is inkább munkástémák. Talán Hatvannak itt van egyedül meghatározó szerepe. Mezőváros volt, igazi barátaim parasztfiúk voltak, de vonzódtam az üzemi munkás felé is. A szegényebbekhez vonzódtam, velük vállaltam sorsközösséget. Ez lett aztán az a bőr, amelyből később sem tudtam kibújni. De nem is akartam. És csak a porszemeket szedtem össze az örökkévalóságból, s az lenne a nagyszerű dolog, ha innen folytathatnám azt, amit már kezdek befejezni.”

Kiállítások Gódor Kálmán festményeiből

Gódor Kálmán festményeiből szülővárosában 1983-ban, a Hatvani Galériában, 1989-ben a Hatvany Lajos Múzeumban rendeztek kiállítást. Hosszantartó betegség következtében 1991. május 9-én hunyt el. Temetését az óhatvani temetőben 1991. május 24-én tartották. Életművének legjelentősebb részét, pontosan száz darab festményét a Hatvany Lajos Múzeum képzőművészeti gyűjteménye őrzi.

Gódor Kálmán saját alkotásai mellett más művészek munkáit is a hatvani múzeumnak ajándékozta, többek között főiskolai tanára, Rudnay Gyula két grafikáját, valamint Madarász Viktor (1830-1917) neves festőművész kisméretű tájképvázlatát.
A festőművész még életében húsz festményét az Ady Endre Könyvtárnak ajándékozta. A könyvtár 2021 júliusában megnyílt, megújult Kossuth téri épületében állandó kiállítás formájában a

Gódor-munkák minden érdeklődő számára megtekinthetők, míg a Hatvany Lajos Múzeum a Művészek és adományozók című időszaki tárlaton, nemcsak a Gódor Kálmánhoz köthető képzőművészeti alkotásokat tárja a látogatók elé, hanem a festőművész által a múzeumnak adományozott népművészeti kerámiagyűjtemény egy gazdag válogatását is.

Gódor Kálmán adományai a Hatvany Lajos Múzeum népművészeti gyűjteménye számára

A Gódor Kálmány által adományozott 42 darab cserépedény nagy része fali- vagy dísztányér, de találhatóak közöttük tálak, tejesköcsögök, bokályok, egy nagy- és egy fedeles szilke, illetve egy több részből álló ételhordó is. A kerámiákon kívül Gódor további négy háztartási eszközt adományozott a Hatvany Lajos Múzeumnak. Egy gyékényből font tojástartóval, egy kávédarálóval és két petróleumlámpával gazdagította az intézmény néprajzi gyűjteményét.

A cserépedények, ellentétben a képzőművészeti gyűjteménynek juttatott Gódor-alkotások jelentős részével, nem kötődtek személyesen a festőhöz, inkább gyűjtőként végzett tevékenységét, sokszínű érdeklődési körét mutatják.

A Gódor-adományok halmazában jelentős számmal találhatók Hollóházi-kerámiák. A Zempléni-hegységnek lankás részén 1831-ben kőedénygyárként alapított hollóházi manufaktúra a XIX. században százezres szériában „ontotta magából” a masszív, fehér mázzal bevont asztali edényeket. A hollóházi kerámiák többsége a magyar parasztság konyhai használati tárgyaiként váll elterjedté. A Hollóházi-termékek díszítése is használóik ízléséhez igazodott: tarka csokrok, mélypiros rózsák, vidám, zöld levelek kerültek a porcelánra.

A Gódor Kálmán által a múzeumra hagyományozott Hollóházi-porcelánok mellett fontos számba venni az 1928-ban bezárt, Első Bélapátfalvi Kőedénygyár termékeit is. A gyár utolsó működtetői (Pruzsinszky János és Fiai) még otthagyták cégük jelzését némelyik, Gódor által összegyűjtött kerámia alján. A bélapátfalvi gyár termékeit az 1880-as évektől iparművészek tervezték, az 1890-es évektől emléktárgyak készültek, 1906-tól pedig leginkább vallásos tematikájú kerámiák előállítása történt ebben az Egerhez közeli üzemben. Az utóbbi kategóriába tartozik a Miatyánk kezdetű, Jézus Krisztus által tanított imádság szövegrészleteivel ellátott három falitányér. A kerámiák díszítése alapvetően sablonok alkalmazásával történt, de még a XX. század elején is készültek kézzel festett darabok. A Gódor-kiállításon látható legrégebben készült kerámiák habán gyökerű mesterek munkái. Ezt a két, törött állapotban fennmaradt kisméretű korsót az iparművészeti kutatás a poszthabán kerámiák közé sorolja.

A Gódor Kálmán által gyűjtött műtárgyak megfigyelése alapján látható, hogy azok finom, aprólékos munkával készültek, és tudatos válogatás alapján kerültek a festőművész kollekciójába.

Millisits Máté
művészettörténész,
a kiállítás rendezője

MűvészekésAdományozók4.jpgMűvészekésAdományozók3.jpgMűvészekésAdományozók2.jpgMűvészekésAdományozók1.jpg