Az őszi időszak nemcsak a természeti szépségek miatt kiemelkedő, hanem azért is, mert ekkor zajlik a szüret. Néprajzos kollégánk, Simon Tamás szüretről írt cikkéhez kapcsolódva (a cikk linkje: https://hatvanymuzeum.net/index.php/hirek-rendezvenyek/917-tele-van-mar-a-pohar-igyuk-meg-az-aldomast-koezeleg-a-szueret-ideje) arra gondoltunk, hogy az ősz hangulatát idézzük meg és mélyedjünk el a szüret és a bor irodalmában.
A bor kultúrája mindig meghatározó volt azokon a tájakon, amelyek alkalmasak voltak szőlőtermesztésre. A szőlő és a bor az európai kultúrkörben rendkívül fontos. Az irodalmi hagyomány talán ismertebb, de nem szabad elsiklani amellett, hogy az irodalom alapvetően a görög mitológiából merít.
Dionüszosz, a bor görög istenének szobra.
Forrás: https://www.
A görög mitológia azonban nagyon mélyre nyúlik vissza, hiszen az ókori Hellász területén Dionüszoszt tartották a bor istenének. Vallástörténetileg a meghaló-feltámadó istenségek közé tartozik, hiszen kétszer, sőt, van olyan mítosz, amely szerint háromszor született. (Kerényi Károly és Mircea Eliade vallástörténészek részletesen foglalkoznakk Dionüszosz történetével.) Az irodalmi megjelenés is a régmúltból való, hiszen az istenség tiszteletére már Homérosz (Kr.e. 8.sz.) himnuszt írt, Euripidész (tragédiaköltő, Kr. e. 480-Kr. e. 406) pedig Bakkhánsnők címmel tragédiát. A bor kapcsán a legközismertebb görög alkotó Alkaiosz (Kr. e 625-6. sz. első fele), akinek gyakori témája a nemes ital, és gyakorlatilag minden, a borral kapcsolatos irodalmi téma tőle ered a líra műnemében.
BORDAL
Koccintsunk! Minek így várni a fényt?
Kurta a nappal ám!
Hozz hát öblös edényt, melyben a bor
lángja cikáz. Igyunk!
Gondűző italul Szemelé és
Zeusz fia hagyta ránk,
emberfajra a bort. Rajta, keverd
egyhez a kétszerest
színig; hajtsa a telt serleget így
szüntelen új meg új
serleg...
Franyó Zoltán fordítása
A másik közismert ógörög költő Anakreón (Kr.e. 570-500 k.), akinek szintén gyakori témája a bor, amit gyakran a szerelemmel együtt emleget.
BORDAL
Nosza, hozd, fiú, a kancsót,
kiiszom ma egyhuzamban.
De a tíz pohárnyi vízhez
ne vegyél csak öt pohár bort:
hogy a mámor el ne csapjon,
íme, csínján iddogálok.
Nosza rajta! Csak ne bőgve,
zsivajogva hajtsuk egyre
le a bort, miként a szittya
ricsajoz - de szép dalokkal
mulatozva kortyolgassunk!
Franyó Zoltán fordítása
Maga a bordal ókori eredetű, de nemcsak az ismert költőktől származnak bordalok, hanem a népköltészetben is jelen lévő téma. A bordalt eredetileg általában ivás közben énekelték, a bort és az ivást magasztalandó. A római irodalomban is jelen van, legközismertebben Horatiusnál (Kr.e.65-Kr.e.8.):
„Fűts hát, hadd oldja vad szigorát a tél,
fűts jó keményen! s hozd ide kétfülű
kancsódat és tölts bőkezűbben,
óh Thaliarcus, a legjavából!”
Az ókori római irodalom jeles prózaírója, C. Plinius Secundus vagy másnéven Idősebb Plinius (Kr. u. 24-Kr. u. 79.) A természet históriája című művében külön fejezetben ír a szőlőről és a borról. A szerző tudományos igénnyel mutatja be a különböző szőlőfajtákat és borkészítés rejtelmeit. Különleges borokról is ír, de nem hallgat a mai szóval élve pancsolt borokról és ezek káros egészségi hatásairól. Mai szemmel egészen elképesztő anyagokkal vegyítették a bort (kátránnyal, hamulúggal), de Plinius egyértelműen rámutat ennek veszélyes voltára. Akárcsak a korábbi és későbbi szerzők, a részegeskedést teljes mértékben elítéli:
„És mennyi fáradságot, munkát és pénzt áldozunk azért a dologért, ami megzavarja az embernek az eszét, elveszi gondolkodóképességét, amely miatt már gaztettek ezreit követték el, és amelynek oly nagy a vonzóereje, hogy az emberek egy részének ez az életük egyetlen értelme.”
A bor dicsőítése a mélyen vallásos középkor világi lírájában is megmutatkozik. A vágánsköltészet gyakori motívuma, a témához köthető alkotások nagy számban megtalálhatók a Carmina Burana gyűjteményben. A borivásnak a korábbi korszakokban nemcsak a szakrális jelleg miatt volt jelentősége, hanem azért is, mert a víz gyakran szennyezett volt, és egészségügyi megfontolásból jobbnak tartották a korabeli emberek, ha bort isznak.
Nemcsak a külföldi, hanem a magyar irodalomban is rendkívül gazdag anyagot találunk a borral kapcsolatban. A teljesség igénye nélkül álljon itt pár szemelvény.
Czene Béla: Szüret.
Forrás: https://www.
A bor már a régi magyar irodalomban, Balassi Bálintnál (1554-1594) is megjelenik. Az egyik legszebb verse a Borivóknak való című tavaszének, ami egyben a vitézi életről is szól. A későbbi korokban másfajta jelentéstartalommal gazdagodik a borhoz köthető líra. Az irodalmi adatok is alátámasztják, hogy az ismerkedések egyik legfontosabb időszaka a szüret volt. Kisfaludy Sándor (1772-1844) költészetében több helyen is szüret ideje alatt találkoznak a szerelmesek. Míg a Boldog szerelem ciklusban a boldogság jut osztályrészül a szerelmeseknek, addig a Csobánczban sajnos tragédiával szembesül az olvasó. Utóbbi műnek érdekessége, hogy a cselekmény körülbelül egy év alatt történik, és ezt az író két szürettel érzékelteti. Orczy Lőrinc (magyar főispán és költő 1718-1789) Szerelem és bor című alkotása a saját kora gondolatvilágát ötvözi az ókori elvvel. Csendes megelégedettség, mértékkel történő, baráti és hű társ körében történő borivás derűje és az elmúláshoz való különleges viszony jellemzi a verset:
„Bár messék el Párkák életem' fonalát,
Adsza katsót, íme tartsuk a' parolát,
Nem akarom, éltem hoszszúra terjedjen,
Mit használ, hogy hajam őszszel keveredjen.
Szerelem 's Jó Barát nélkűl, az öregség,
Unalmas szomorú keseredett vénség:
E' kettő érdemli úgy' e az életet?
Adjál, Pajtás! adjál igaz feleletet.”
Vörösmarty Mihály (1800-1855) borhoz kapcsolódó versei már a kor törekvéseit tükrözik. A Fóti dal 1842-ben keletkezett, tipikusan reformkori gondolatok, hazafias eszmék jelennek meg benne. A Keserű pohár, amely a Bánk bán című operából vált közismertté, az élet során megjelenő csalódásokra kínál vigaszt a bor által, de a végkicsengése hasonló a Fóti daléhoz: cselekedni kell egy jobb világért és a hazáért.
A magyar romantika legközismertebb alkotója Petőfi Sándor (1823-1849). Életművének gyakori témája a bor és a csárdák, noha köztudott, hogy ő maga nem nagyon kedvelte a bort, rendkívül ritkán, és akkor is keveset ivott. Az Egy estém otthon című versének a derűjét az első sorok adják, noha az egész műben érzékelhető a feszültség apa és fia között. A Borozó című verse nem idillikus, hanem tipikus bordal. A lírai hagyományból ismert motívum, hogy a bor olyan szinten felvidítja a költőt, hogy még a halált is könnyedén veszi.
„Bor tanítja húrjaimra
Csalni nyájas éneket;
Bor tanítja elfeledni,
Csalfa lyányok, titeket.
Egykor majd borocska mellől
A halál ha űzni jő:
Még egy korty - s nevetve dűlök
Jégöledbe, temető!”
Persze Petőfinél ez csak költői megfogalmazás, mert azon versei, amikben az elmúlás megjelenik, egyáltalán nem könnyed témájúak. Az alföldi csárdák, kocsmák világa nem volt idegen Petőfitől. A Hortobágyi kocsmárosné kezdetű verse helyzetdal, amiben az egyébként rossz bortól megmámorosodott legény a kocsmárosnénak udvarol. Természetesen ez a legkevésbé sem volt jellemző a költőre. A szerelem és a bor összefüggése vándormotívum az irodalomban, amit a magyar romantika, így Petőfi is továbbéltetett az Üresen áll már a kancsó és A borhoz, illetve a Szerelem és bor című művekben. A Víz és bor sötét hangulatú vers, a bor nem igazán ad vigaszt, a vers hangulata szélsőségesen elkeseredett, hiszen siratására könny helyett bort szeretne a lírikus. Szintén keserűséget tükröz a Mit szól a bölcs című vers. A zsarnokság elleni küzdelem és a bor összefüggése a mi számunkra furcsán jelenik meg a Furfangos borivó című műben, ahol a borospohár a zsarnok szíve, amiből a vért ki kell ontani.
„"A kancsó zsarnokszív" - azt gondolom -
"Ki kell belőle a vért ontanom!"
S e gondolatra kancsóm kiürűl,
Készítették bár feneketlenűl.”
Hazafiasság és a keserűségben ivott bor egyszerre van jelen a Részegség a hazáért című versében. Derűsebb, már-már idilli hangulatú A jó öreg kocsmáros című költemény, amiben áldást kér a költőt mindenféle jóval ellátó, szelíd öreg kocsmárosra, aki, mint a csattanóból kiderül, nem más, mint Petőfi Sándor édesapja..
„Biztatom, hogy majd még jóra fordul sorsa;
Ő fejét csóválja, nem hisz a szavamnak.
"Úgy van, úgy" szól később, "jóra fordul sorsom,
Mert hisz lábaim már a sír szélén vannak."
Én elszomorodva borulok nyakába,
S megfürösztöm arcát szemeim könnyével,
Mert az én atyám e jó öreg kocsmáros...
Áldja meg az isten mind a két kezével!”
Petőfi ezen témájú verseit természetesen lehetne még sorolni, itt csak pár, jellemzőnek gondolt műre lehetett kitérni. A huszadik században is megjelenik a téma, mégpedig filozófiai színezettel. Erre példák Babits Mihály: Ősz, Kripta, Ciprus, Szüret, Tánc, Kobold, illetve az Őszi pincézés, valamint Hamvas Béla: A bor filozófiája című művek.
Babits Mihály: Ősz, Kripta, Ciprus, Szüret, Tánc, Kobold verse első olvasatra bordal, de ha többször olvassuk, megmutatkozik, hogy a szecessziós hangulatú költemény mély lelki tartalmakat tükröz. Irodalmi különlegesség az Őszi pincézés. Babits Mihálytól (1883-1941) nem áll távol az antikvitás és a modern kor ötvözése, de egészen különleges, ahogy ebben a műben a kereszténységet és az görög-római hagyományt ötvözi. A szőlő és a bor szakralitása az antikvitásból már ismert, de a kereszténységben is megjelenik. Mindkét kultúrkörben megélt jelentése van, igaz, más-más jelentéssel. Bacchust (Dionüszosz római elnevezése) Babits Krisztussal hozza párhuzamba, azzal a Krisztussal, aki az életét adta értünk. Bacchus is, Krisztus is meghalt és újra életre kelt:
„2-dik vers
mely Krisztus Urunkat a Bacchus istenhez hasonlítja.
Mert Bacchus is példázza Őt,
a szabadító, szabad Úr,
ki vérét adja italul,
s e vérben kedvet és erőt.
Azért jámborul kérjük őt:
Add italodat, Bacchus úr,
melytől az ember nem busul,
s áldd máskor is e hegytetőt!”
A bornak Babitsnál a lelki-vallási oldala fontos, hiszen a szentmisében a bor Krisztus vére, ami értünk kiontatott. A költő a bor misztériumát hangsúlyozza, csakúgy, mint Hamvas Béla.
Adler Mór: Csendélet.
Forrás: https://mng.hu/
Hamvas Béla (1897-1968) legközismertebb írása A bor filozófiája. Az író rámutat, hogy egy ember életében alapvetően két dolog marad: Isten és a bor. Ahol a bor jelen van, nem lehet ateizmusról beszélni, még akkor sem, ha a borivó nem vallásos. A műben különböző borok jelennek meg. Hamvas Béla mindegyikről leírja, hogy milyen hatása van, és hova illik legjobban. Ugyanakkor ez nem az etikettről és a gasztronómiáról, hanem a lelki tartalomról szól. A bor alapvetően szakrális folyadék, mégis jól illik világi dolgokhoz is, csak jó érzékkel kell kiválasztani, hogy egy társasági összejövetelhez milyen bort választunk. Az író a nőkkel is összefüggésbe hozza a bort, nemcsak úgy, hogy melyik bornak van nőies tulajdonsága, illetve a hölgyekhez milyen bor illik, hanem olyan értelembe is, hogy egy nő igazi lényét, viselkedését akkor lehet felmérni, ha bort iszik. A borhoz való viszony mindenképpen jelzi egy személy kulturált vagy kulturálatlan voltát és a szakralitáshoz való viszonyát. A gondolat érdekessége, hogy művét Hamvas Béla a szentségektől egyre elszakadóbb világban írta, mintegy ajánlásul az ateizmus ellen.
„Minden borban kis angyal lakik, aki, ha az ember a bort megissza, nem hal meg, hanem az emberben lakó megszámlálhatatlanul sok kis tündér és angyal közé kerül. Amikor az ember iszik, az érkező kis géniuszt a már bent lévők énekszóval és virágesővel fogadják. A tündérke el van bűvölve, és az örömtől majd meggyullad. Az emberben ez az árad el, és őt is elragadja. Ez ellen nem lehet védekezni. Ezért mondom, hogy egy pohár bor az ateizmus halálugrása.”
Hosszan lehetne még sorolni a borhoz fűződő irodalmi példákat az Ószövetségtől napjainkig, és ugyancsak rengeteg képzőművészeti és zenei megfogalmazása van a témának. A hangulati tartalom is eltérő, de amit a művészek gondolatköréből leszűrhetünk, hogyha a bort mértékkel fogyasztjuk, és a szüret környékén helyesen ünneplünk, attól a lelkünk mindenképp gazdagodni fog.
Benei Fédra
Felhasznált művek:
Alkaiosz és Anakreón versei. Forrás:https://mek.oszk.hu/00300/00386/00386.htm#d558
Babits Mihály összegyűjtött versei. Forrás: https://mek.oszk.hu/00600/00602/html/
Balassi Bálint összes költeményei. Forrás: https://mek.oszk.hu/00600/00609/00609.htm
Hamvas Béla: A bor filozófiája. In: A magyar hüperion II. Medio Kiadói Kft. 2007.
Horatius versei. Forrásai: https://mek.oszk.hu/19300/19340/19340.pdf
Mircea Eliade: Vallási eszmék és hiedelmek története I-III. Osiris Kiadó 1998. Ford.: Saly Noémi.
Kerényi Károly: Görög mitológia. Forrás: http://mohay.gergely.btk.ppke.hu/gorog%20vallas%20ea./Kerenyi%20Karoly%20-%20Gorog%20mitologia.pdf
Kisfaludy Sándor összes költeménye. Forrás: https://mek.oszk.hu/00700/00734/00734.htm
Orczy Lőrinc versei (Költeményes holmi egy nagyságos elmétől). Forrás: https://mek.oszk.hu/06100/06176/06176.htm#63
Petőfi Sándor összes költeményei. Forrás: https://mek.oszk.hu/01000/01006/html/index.htm
C. Plinius Secundus: A természet históriája – A növényekről (Részletek a XII - XXI. kötetből). Natura, év nélkül, ford.: Tóth Sándor.
Vörösmarty Mihály összes költeményei. Forrás: https://mek.oszk.hu/01100/01122/html/index.htm
A bordal fogalmához lásd: http://enciklopedia.fazekas.hu/mufaj/Bordal.htm