Áldás / Szent Jakab (július) havának második napján az egyik leghangsúlyosabb Boldogasszony ünnepre emlékezünk, jelesül a várandós Mária találkozására a szintén várandós Erzsébettel.
Az örök Istennői minőség változásának vissza-visszatérő, körforgás-rendjében (ciklikusság) ez az ünnep az anyaság fizikai megtapasztalásának pillanata. A Mária-történetben ekkor adja magáról az első életjelet Jézus az anyaméhben, amikor „találkozik” unokatestvérével, a később őt magát a Jordánban megkeresztelő Jánossal. A hagyomány szerint pontosan fél évvel idősebb János, születésnek ünnepe a Nyári Napforduló (állandó napja 06.24. – Szent Iván), míg Jézusé a Téli Napforduló (állandó napja 12.24. – Szenteste).
Maradva a női minőség szentségénél, azért is jelentős ez a kettős találkozás (Erzsébet – Mária, János – Jézus), mert mindkét esetben már a megfoganás is csoda. Az idős Erzsébetnek már régen nem lehetett volna gyermeke, a szinte még gyermek, szűz Máriának pedig még nem. Tehát mindkét esetben az Isteni Akarat (és az angyali jelenés – üzenet)nyilvánult meg, amely lehetővé tette a megfoganást és a fizikai testet-öltést.
Olyannyira jeles és kiemelkedő ünnep volt ez, hogy a Kárpát-medencében, eltérve az európai általános gyakorlattól, ezen a napon vette kezdetét az aratás, vagyis az életet jelentő gabona betakarítása. Ennek hátterébe gondoljunk bele egy kicsit. A magyar nyelvben a Föld, ahol élünk, „nőnemű”, női minőségben tartjuk számon: Földanya, Anyaföld. A „nő” szavunk is a növekszik, növekedik igére hajaz, tehát a korábbi állapotból (egy) fejlődik, gyarapodik, sokasodik (kettő vagy több). És valóban: fogantatás pillanatától kezdve új élet teremtődik, „növekszik” az anyaméhben, majd a születés pillanatától teljesen önálló „lény” (növény, állat, ember, most másodlagos) jön a világra. Ezen gondolatmeneten haladva, az Anyaföld növeszti magából, az elvetett magból a gabonát, amit learatnak. Földanya táplálja a növény gyökerét, hogy megérjen a kalász/zöldség/gyümölcs, tehát mindenképpen női minősé. Éppen ezért nem az igen kemény „Kőszikla” (Péter), vagy a térítő (Pál) napján, férfias energiákban indult nálunk az aratás, hanem a női minőségű Sarlós Boldogasszony ünnepen!
Az a néhány hét, amíg az aratás tartott, és annak eredménye, hogy mennyi lett a termés, alapvetően meghatározta, sőt napjainkban is meghatározza a következő esztendő lehetőségeit, bőségét, további gyarapodási lehetőségét.
A fentiek tekintetében tehát illendő és fontos, hogy ünnepeljük a „találkozást”, méltón emlékezzünk üzenetére, és bár sajnos napjainkban nem igazán veszik már figyelembe ezeket a napokat, de legalább mi magunk menjünk egy búzaföldhöz és hálát adva törjünk le egy – három - öt szép kalászt szárral együtt, és vigyük haza otthonunk díszéül, a következő aratásig.
Simon Tamás néprajzkutató
Képek forrása:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Sarl%C3%B3s_Boldogasszony
http://hivatastisztazas.blogspot.com/2013/07/himnusz-sarlos-boldogasszony-unnepen.html
https://gyogyirral.blog.hu/2016/07/02/sarlos_boldogasszony_julius
https://kaposvarmost.hu/hirek/kozelet/2018/07/02/ma-van-sarlos-boldogasszony-napja.html
https://ma7.sk/kozelet/szuz-maria-latogatasa-erzsebetnel-n-sarlos-boldogasszony