1950. június 19-én az újhatvani templom előtt tüntetők gyülekeztek, hogy a városszerte kedvelt ferencesek elhurcolása ellen tiltakozzanak.

A tömeg nagy részét alkották az Újhatvanban lakó vasutasok. A város vezetése több sikertelen kísérlet után Budapestről és Miskolcról beérkező államvédelmi alakulatoktól kapott segítséget, akik vízi fecskendővel, puskatussal oszlatták a ferencesek védelmére kelt sokaságot. A letartóztatottakat a közeli Katolikus Kör udvarán sorakoztatták fel és megkezdődtek a vallatások. Többeket véresre vertek.

A helyzetet kihasználva másnap a vasúti főnökség az általuk a tüntetésen való részvétel okán elbocsátott harminchat munkatársat. Köztük voltak olyanok is, akik ott sem voltak a tömegben, de mivel régóta szerepeltek a vezetés feketelistáján, így nem kerülhették el sorsukat. Intézkedtek arról is, hogy tizennégy nyugdíjas vasutas ne kapja meg a nyugdíját, ami jogsértésnek minősült, mivel a nyugdíjak megszüntetésére a jogszabályok nem nyújtottak lehetőséget. Sokan kaptak fegyelmit és megrovást.

Az erőszakkal kitelepített ferences atyákat megbilincselve egy teherautó platójára tették fel, majd Budapestre, a hírhedt Andrássy út 60-ba szállították őket vallatásra, majd két hét múlva a Markó utcába szállították át őket, ahol folytatódtak a vallatások, kínzások nemcsak testi, hanem lelki fájdalmat okozva. Kilenc hónapig tartott, hogy sor kerülhetett a tárgyalásra, amelyet követően több éves börtön várt rájuk.

A fegyelmi tárgyalásokat és a kirúgásokat követően indult meg a vasutasok elleni bosszú következő szakasza. Az Andrássy úton és egyéb helyeken lévő államvédelmi kirendeltségeken történő kényszervallatások után az erőszakkal kikényszerített „beismerő vallomások” ellenére nem volt bírósági tárgyalás. A kihallgatási, vallatási tortúrákat elszenvedő férfiakat internálták, embertelen körülmények között kényszermunkatáborokban dolgoztatták, a feleségeket és a gyerekeket két hortobágyi állami gazdaságba vitték mezőgazdasági munkára.

Mindez harmincnégy családot érintett közvetlenül. A megdöbbentő részletekről vallanak a kitelepítéseket megélt elszenvedők Németi Gábor gyűjtésének eredményeképp megjelenő a Vasutasok pokoljárása című kötetben. A 2003-ban megjelenő kötet hozzájárult ahhoz, hogy az események és a fájdalmas következmények ne merüljenek feledésbe.

Kökény Ferenc

történész