Április a népnyelv szerint bolondos hónap, és ezalatt nem csak az időjárás változékonyságát lehet érteni, hanem azt is szokták mondani, hogy a bolondok hava. A népmesékben sokszor megjelennek furcsa alakok, az egyik közülük Bolond Istók. Több esetben előfordul, hogy a népmesékben, népköltészetben megjelenő szereplők megtalálhatók a műköltészetben. Bolond Istókkal sincs ez másképp, ő több magyar írónál is felbukkan. A legismertebb Petőfi Sándor Bolond Istók című elbeszélő költeménye, viszont kevésbé ismert a szintén évfordulós Weöres Sándor Bolond Istókja. Mindkét költő a maga szemszögéből láttatja velünk a népmesék alakját. 

Bolond Istók a magyar népi gondolkodásvilág különös alakja, aki örökké vándorol, és néha bekukkant Debrecenbe. Alakja összemosódik a garabonciással (bűbájos, vihartámasztó a néphagyományban), de ami nagy különbség a két népmesei alak között, hogy Bolond Istók mindenképp jóindulatú.

A garabonciás szobra Nyíregyházán. Orr Lajos munkája. (forrás: https://commons.wikimedia.org/wiki/File)

 

A népmesei figura több magyar költőt is megihletett. Petőfi Sándor, Arany János és Weöres Sándor egyaránt írt róla, mindhárman más-más aspektusból. Petőfi Sándor Bolond Istók című műve kedves, szerethető, már-már meseszerű elbeszélő költemény, egy alapvetően vidám természetű, emberséges főhőssel, míg Weöres Sándor műve borongósabb, sokszor az átlagos emberi méreteket és gondolkodásmódot meghaladó elbeszélő költemény, amelynek a központi alakja a költő kozmikus alteregójaként is tekinthető.

Mindkét költő Bolond Istókja vándor. Petőfi Sándor egy első ránézésre egyszerű, hétköznapi fiatal vándorló legényről ír, Weöres Sándor pedig egy különös, korokon és mitológiákon átvándorló meseszerű alakot jelenít meg. Azonos a két műben, hogy mindkettőben utalás van az írók saját korára. Petőfi korában teljesen megszokottak voltak a vándorlegények, bár, hogy egy tanyára bekéredzkedve ott is maradnak segítőnek, sőt, még meg is nősülnek, kissé valószínűtlen. Petőfi kedves történetével szemben Weöresnél egyértelműen megjelenik a korszak (1943-ban íródott a mű) tragédiája: a megvezetett tömeg egy gonosz vezérnek hódolva tömeggyilkosságokat rendez, és önmagát semmisíti meg mind fizikálisan, mind erkölcsileg. Bolond Istók elmenekül erről az iszonyatos helyről, és továbbvándorol. Petőfi vándorlegénye családi boldogságra lel azáltal, hogy segít másokat, míg Weöres kozmikus vándora nem találhat erre a fajta örömre, mert igazi párja mitikus lény, akit a műben teljes mértékben szívébe fogad ugyan (olyannyira, hogy Kőlánya lelke az ő szívébe költözik),  de földi boldogságra nem lelhet általa.

Rudnay Gyula: Bolond Istók. (forrás: https://mandadb.hu/tetel/251460/Bolond_Istok)

 

Petőfi művének, amit 1847-ben írt, érdekessége, hogy önéletrajzi elemeket is találunk művében: saját boldogságát írja le. Különösen érdekes, hogy az ő Bolond Istókja a befogadó gazda unokájához képest lentebb volt a társadalomban, mégis szellemileg és erkölcsileg sokkal magasabban helyezkedik el, mint a gazda fia, aki megtagadta az apját, hagyta elhanyagolódni az ősi házat, és egyetlen leányát szívtelenül férjhez akarta kényszeríteni. A romantikus történet jól végződik, a jótettek elnyerik jutalmukat: nemcsak Bolond Istók, hanem a gazda is családi boldogságban, szeretettel körbevéve élhet öreg napjaira. 

Weöres Sándor Bolond Istókja kapcsolatba kerül nőalakokkal, de a hozzá szellemileg és erkölcsileg méltó tündérrel sajnos nem házasodik össze. A nagykalapú erdészné azt gondolja, hogy Bolond Istók sokkal kevesebbet ér, lejjebb van a társadalmi ranglétrán, és ezért alantas munkát végeztet vele. A nagykalapú erdészné nyárspolgár, csak a pénz és a külsőségek érdeklik. Reményke – a remény kicsinyítő képzős alakja beszédes névadás – kolduslányból lesz áldozat. Bolond Istók felkarolja, segítene neki, de Reményke tévutat választ: a gonosz vezérnek önként feláldozza magát, hiába próbál rajta segíteni a főhős, elutasítja a megmentésére irányuló szándékot.

Orlai Petrics Soma egyik illusztrációja Petőfi Sándor Bolond Istók c. művéhez.

(forrás: https://www.hung-art.hu/frames.html?/magyar/o/orlai_pe/muvek/4bolondi/index.html)

 

Érdekes, hogy amíg Petőfi Sándornál Bolond Istókon kívül senkinek nem tudjuk a nevét, addig Weöresnél szinte mindenkinek van neve, és a névből következtetni lehet a figura tulajdonságaira, mitológiai vagy társadalmi hovatartozására, illetve fel lehet fedezni utalásokat különböző világirodalmi művekre, gondolatkörökre. (Pl: Orpheus mítosza, Odüsszeia).

Mindkét főhős többet tud, mint az átlagos ember. Petőfinél konkrétan elhangzik, hogy tanult (sőt, filozófiát és logikát tanult) vándorról van szó, akinek kapcsolata van a természetfelettivel, míg Weöres Sándor hőse maga is természetfeletti, ugyanakkor és egyben tanító is.

„És midőn elhallgatott az,
Ámélkodva kérdezé az agg:
"Hol tanultad ezeket?
Ki vagy, ifju, hogy hinak?"

Az pedig a komolyságot
Már nagyon megunta,
S válaszát vidáman, pajkosan
Ilyeténkép mondta:

"Hol tanultam ezeket?
Egy bagoly beszélte,
Amidőn egy vészes éjjel
Egy odúban háltam véle.”

/Petőfi/

 

„Hajolj a zöld forrásra: ott dobog a szívem, ott csobog a vérem. Tüdőm a lomba, gyomrom a folytonos pusztulás, ágyékom a szakadatlan keletkezés, csontom a szikla, agyvelőm a szél, varas bőröm a rengeteg göröngy. Megmutattam magamat neked:sose leszek ember, se isten.

Ez az én lélekzésem és lehelletem: most ereken folyok a világban, most elhúzódom a világ mögé. Ha csengetsz nálam, egy napsugár nyit neked ajtót. Nem vagyok – ez az én hatalom – nélküli létezésem”

/Weöres/

Weöres Sándor írásának különlegessége, hogy Bolond Istók maga a költő is lehet, nem csak mesealak, vagy kozmikus vándor, ugyanakkor mindannyiunk jobbik énje, aki áldozatot vállal helyettünk, még akkor is, ha kicsúfoljuk, elutasítjuk.

Mindkét költő Bolond Istókjára nagy szükségünk van, hiszen mindig kell, aki felvidít, rendbe rakja a körülöttünk és bennünk lévő káoszt, valamint szelíd bölcsességével tanít, reményt ad, elgondolkodtat és közvetít egy magasabb világból.

Benei Fédra

 

Források:

Petőfi Sándor: Bolond Istók. link: https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/Verstar-verstar-otven-kolto-osszes-verse-2/petofi-sandor-DFB2/1847-EFBB/bolond-istok-F4E4/

Szepes Erika: Bolond Istók: Weöres Sándor kozmikus alteregója. link: http://real.mtak.hu/31541/1/SZEPES_ERIKA_BOLOND_ISTOK__u.pdf

Weöres Sándor: Egybegyűjtött írások. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 1975.