Elhelyezkedésénél fogva Hatvan városa mindig is hazai-és nemzetközi úthálózat egyik csomópontjának számított. A kiegyezés utáni időszak gazdaság fejlődése kapcsán kiemelt figyelmet kapott azon tervekben, hogy az épülő vasúthálózat egyik fontos állomásává váljon.

1867-ben megépítették a pest-hatvani és a hatvan-salgótarjáni vonalakat. Nem váratott magára a miskolci és a szolnoki vaspályás összeköttetés sem. Ez utóbbi vonalon, amely 150 éve készült el, az első szerelvény 1873. február 10-én gördült ki Hatvanból Szolnok irányába. Régi álma valósult meg a Hatvantól Szolnokig terjedő terület lakosságának. A vasútvonal megléte nemcsak Hatvannak volt fontos, hanem magának a Jászberénynek, a jászsági településeknek is. Jászberény országgyűlési képviselője, Sipos Orbán áldozatos szervezőmunkája, illetve parlamentben kifejtett erőfeszítései nyomán 1868. december 5-én elfogadták a XLIX. törvényt, amely kimondta a Hatvan–Szolnok vasútvonal kiépítését. A következő évben felmerült az is hogy Jászberényből ne Szolnokra vezessen a pálya, hanem Ceglédre. Nagy volt a jászberényiek felháborodása, mivel a város gazdasági érdeke volt a Szolnoki végpont. Újra indult a harc, amelynek élére Sipos Orbán állt. A jászberényiek folyamodványokat intéztek a képviselőházhoz, majd 120 tagú küldöttséget választottak, hogy azok személyes agitációjukkal érvényt szerezzenek a már meghozott törvény betartásának. 1870 januárjában a küldöttség Pestre utazott, ahol kisebb csoportokban keresték meg a képviselőket és megkísérelték megnyerni ügyüknek. Tervezték, hogy a királyhoz is delegációt menesztenek! Sipos Orbán több alkalommal is felszólalt az országgyűlésben az eredeti nyomvonal mellett. Az összefogás ereje és a tapasztalt politikus erőfeszítései nem maradt eredmény nélkül. Az országgyűlés 1870. február 3-án megszavazta az 1868/XLIX törvénycikk végrehajtását, amely az eredeti tervek alapján Szolnokig jelölte ki a vasútvonal építését. Szolnoknak, mint megyeszékhelynek sem volt mindegy, hogy a Hatvan irányából futó pályának hol lesz a végpontja. A 150 éve meginduló vasúti árú-és személyszállítás nagyban elősegítette a térség fejlődését.

Sipos Orbán ekképp érvelt a vasút hasznossága érdekében: „Mindazon helyeknek emelkedését, melyek vasúti csomópontok, napnál világosabban bizonyítja a tapasztalás. Emelkednek anyagilag, szellemileg, emelkednek népességben és kultúrában. „

Kökény Ferenc

történész