Idén ünnepeljük Weöres Sándor (1913-1989) születésének 110. évfordulóját. Azonban most nem (csak) ebből az évfordulóból kifolyólag lesz szó Weöresről, hanem a sokat vitatott és a magyar irodalomban unikálisnak mondható versciklusáról, a Psychéről is, mivel a Psyché-ciklust ihlető és egyben alapjul szolgáló írás a tragikus sorsú Ungvárnémeti Tóth László (1788-1820) tollából született, aki ma ezen napon született 235 éve.
Weöres Sándort nagyon sokáig apolitikus gyermekköltőként tartották számon. Ezt az olvasatot egyre többen cáfolják, és rámutatnak, hogy Weöres Sándor értelmezési lehetőségei nem kizárólag a gyermekenek szóló nyelvi játékok bemutatásán alapulhat, noha a költőtől sem a nyelvi bravúrok, sem a gyermekek nem álltak távol. Szívesen járt kisebb településeken, így Hatvanban is, ahol több alkalommal kiállítás nyílt rajzaiból.
Weöres Sándor
(forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/F%C3%A1jl.jpg)
A maga korában, de még napjainkban is döbbenetet kiváltó Psyché című műve a modern magyar irodalom egyik legelgondolkodtatóbb és legtöbbet elemzett műve. Rengeteg kérdést vet fel, de talán a legelső, hogy ki vagy mi Psyché?
Ha végigolvassuk a művet, első pillanatban azt gondoljuk, hogy Psyché tényleg létezett, hiszen az egész versregény végigölel egy asszonyi sorsot, leírják az életrajzát, beszélnek róla, hozzá és a korszakban ténylegesen élő költők, írók, kritikusok szólalnak meg, folytatnak vele párbeszédet. Ezek a párbeszédek a valóságban azonban nyilván nem jöhettek létre, hiszen Psyché a valóságban nem létezett. Egyes vélemények szerint Psyché Lónyai Erzsébet lenne, az elfeledett költő, Ungvárnémeti Tóth László (1788–1820) gyermekkori játszópajtása, később támogató barátja, barátnője és költőtársa. Weöres művében ennek a tragikus sorsú medikuspoétának, akit a nagy Kazinczy megkülönböztető tiszteletű barátságával tüntetett ki, eredeti írásainak részleteivel emelte be újra a magyar irodalom Pantheonjába.
Weöres Sándor költői bravúrja, hogy egy késő barokk/ rokokó (1740-1772) és biedemeir (1815-1848) korszakban használt nyelvezettel szólaltatja meg Psychét. Természetesen nem szabad számonkérni, ha helyenként kilép ebből az időszakból a költő, hiszen a mű megírásáig több korszak nyelvezete rakódott rá a Psyché korabeli nyelvhasználatra, sőt, az ortográfiára (helyesírásra) is.
Weöres Sándor Psyché című művének könyvborítója
(forrás: https://moly.hu/konyvek/weores-sandor-psyche)
De miért pont Psyché és miért pont Ungvárnémeti Tóth László? Psyché maszk vagy a jungiánus pszichoanalitika felfogása szerint a férfi költőben lévő női rész? Esetleg szerep? Vagy egy sohasem volt, de lehetett volna irodalom megteremtése? Egyik lehetőség sem volt idegen Weöres Sándortól, aki a Három veréb hat szemmel antológiában ráirányította a figyelmet a 18-19. század fordulóján élő költőnőkre és Ungvárnémeti Tóth Lászlóra.
Psyché és Ungvárnémeti Tóth László a mű világában elválaszthatatlan egymástól, de a tényleg létezett költő verseinek befogadását megkönnyíti vagy épp megnehezíti Weöres Sándor szövege. Mit tudunk Ungvárnémeti Tóth Lászlóról? 1788. február 17-én született Kistokajon. Tanulmányait Miskolcon, Sárospatakon, Eperjesen tanult, először református pap, majd orvos akart lenni. Katolizált, Pesten és Bécsben járt orvosi fakultásra. Kiválóan tudott ógörögül és latinul, sőt, görög-magyar nyelven írt párhuzamosan verseket. Görög stílusú tragédiája, amit Weöres Sándor is beemelt a Psychébe, a Nárcisz, vagy a gyilkos önszeretet. 1820-ban hunyt el Bécsben, pár nappal orvossá avatása előtt. Weöres Sándor őt tartotta a legintelligensebb magyar költőnek. Ha irodalomtörténetileg nézzük Ungvárnémeti Tóth László munkásságát, ami sajnos félbe maradt, jelentős tény az, hogy előtte nem, utána is csak nagyon ritkán írtak szabályos pindaroszi verselésben (antik időmértékes verselés). Ő is azok egyike, akik rávilágítottak arra, hogy a magyar nyelv tökéletesen alkalmas bármely idegen nyelvű, klasszikus verselésű szöveg fordítására.
Weöres Sándor Psychéje személyes emlékeit írja le arról a költőről, akivel együtt gyerekeskedett, és aki az első és egyetlen igazi szerelme volt, de aki őt nagyon durván elutasította. Kettejük költészeti vitája elgondolkodtató: miről szóljon és milyen legyen a költészet? Emelkedett témákról, magas irodalmi nyelven íródjon-e, mint Ungvárnémeti Tóth László versei, és emelkedjen felül a hétköznapin, vagy inkább kézelfoghatóbb dolgokról, reálisan, sőt, már-már naturalisztikusan szóljon-e a témáról, mint Psyché költeményei?
Gyulai Líviusz (1937-2021) grafikusművész illusztrációja a Weöres Psyché-ciklusához: Szőlőhegyen anno...
(forrás: https://www.kollergaleria.hu/art/szolohegyen_anno-2021-hu)
Ungvárnémeti Tóth László másik jelentősége az, hogy Weöres Sándort ráébresztette a következőre:
„A magyar Paranasszus olyan törmelékhegy, amit érdemes felásni, mert kincsek lappanganak benne.” A korszak gazdag költészetét ma már felsőoktatásban tanítják, de lehetőség szerint a középiskolai órák tananyaga is.”
A Psyché különlegessége, hogy nem csak Ungvárnémeti Tóth László költészetét és korának gazdag irodalmát tárja az olvasó elé, hanem megszólaltat különböző korszakokban élt embereket. Talán a legérdekesebb, hogy Weöres Sándor kortársa, a ma is élő Csernus Mariann belehelyezkedik egy reformkorbeli színésznő szerepébe, és nemcsak megemlíti Petőfi Sándort, aki a színésztársa, hanem meg is szólaltatja Psychével kapcsolatban. Csernus Mariann – Weöres Sándorhoz/ Psychéhez ír, és a következőket mondja:
„Hozzád írám soraimat s nem fejezhetném be igazabbul, mint eggyetlen szál vörös rósával, melly téged illet, nem engem, a Te szívedet illetti annál igazabbúl, mert eme rósát Sándor kezibül vevém. Tudod, tán emlékezel levelem elejin ama nagyhajú, félszeg borzas költőre, ki komédiás is eggyben, ki mint szél járja a hazát, most itt, majdan ott leend. Ki, még érezem, csodákat teend honunkért s nyelvezetünkért, ki olly komolly s olly szabad lelkű, a ki mondá nékem: Psychét illeti e rósa.”
Petőfi említése azért is érdekes, mert Weöres költőnőjét apolitikussággal vádolják kritikusai, holott jótékonykodik, sőt, a korabeli nyelvi vitákat és világbeli történéseket is figyelemmel kíséri. Weöres Sándor Psychén keresztül a következőképp reagál egy nyelvújítás korabeli vitára:
„Ama propositiorúl, hogy nem kell minden községnek külön nevezet.
Hatvan Miskolcz, hatvan Hatvan,
Debreczen meg hatvanhat van.
Minek nékünk hatvan-hatvan,
Jobb, ha csak egy Hatvan hat, van.”
A Psyché rendkívüli mű abból a szempontból is, hogy felvet több irodalomelméleti kérdést: ki az író, ki a beszélő és ki az elbeszélő? Hogy lehet a fikciót előismeretek nélkül elkülöníteni a valóságtól? Hogyan lehet átívelni irodalomtörténeti korszakokat úgy, hogy a nyelvezet és a világ sértetlen maradjon? Egyáltalán lehetséges-e? Mennyire lehet a költőnek/költőnőnek elvonatkoztatni a saját nemétől, és a másik nem szemszögéből írni?
Weöres Sándor műve mindenképp érdemes továbbgondolásra, sőt, további kutakodásra, hiszen Ungvárnémeti Tóth László drámája és a korszak nőirodalma, valamint az egész irodalomtörténeti korszak nagyon gazdag, és elénk tárja a korabeli hétköznapokat, gondolkodásmódot, a verses levelezésekben pedig a költők egymáshoz való viszonyát.
Benei Fédra
Weöres Sándor Psyché című művét az interneten is megtalálják: https://literart.org.ro/files/weores.pdf
Források:
Bata Imre: Weöres Sándor közelében. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 1979.
Harmath Artemisz: Szüntelen jóvátétel –Újraolvasni Weörest. Helikon Kiadó, 2013.
Kenyeres Zoltán: Weöres Sándor. Kossuth Kiadó, 2013.
Magyar költők 18. század. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1983.
Magyar Orpheus - Weöres Sándor emlékezetére. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1990.
Weöres Sándor: Egybegyűjtött írások 1-3. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 1975.
Weöres Sándor: Három veréb hat szemmel I -II. Egybegyűjtött művek, Helikon, 2010.