Lévay Mihály (1862-1948), római katolikus választott püspök, pápai prelátus, hatvani prépost, plébános karácsonyi gondolatai a Hevesvármegye  folyóírat 1932-es karácsonyi számából.

 

 

Dicsőség Istennek a magasságban! Megzendül tíz angyal ének. Még most is? Békesség a földön! A jóakaratú embereknek! Hangzik tovább az angyali ének! Még most is?

Kigyúl a karácsonyfa száz meg száz piciny lángja. Még most is? Örömtől repeső gyermek szívek boldogsága tavaszt varázsol ide a földre. Még most is? Áhítat szirmaira kelve sietnek a templomba az emberek. Még most is?

Karácsony van. A szeretet leszállott a földre! Isten magához ölelte az embert. Angyalok hirdetik: „Úgy szerette Isten a világot. hogy egyszülött fiát adta érette" Legyen hát dicsőség, dicsőség örökké mennyben és földön, a halhatatlan Szeretetnek, az örökkévaló Istennek!

Karácsony édes hangulata borul rá a lelkemre. Gyermekkorom szép álmai egymás után mind kivirágzanak most emlékezetemben. Érzem a magasztos béke boldogító érzését. Szeretném magamhoz ölelni a világot. Szeretném szívemre vonni Betlehem szegényét a jászolban didergőt, a szeretetnek megtestesült csodáját, a kisded Jézust.

Lelkendezve egészen átadom magamat karácsony kedves hangulatának. De mi ez? Egy levél akad a kezembe, íróasztalomon hevert felbontatlanul. Betekintek. Szegény apa írja a kuszált sorokat. Írja, hogy egész nyáron csupán 275 kg. rozsot keresett. Felesége gyógyíthatatlan betegségben, a gyöngyösi kórházban. Hét gyermekével nincs hova mennie, nincs keresete Mit csináljon? Halálba menjen? Nem lesz, mert hiszi, hogy van még Isten; hiszi, hogy majd csak jóra fordul keserves sorsuk.

Könny fakad a szememből, az élő hitnek ezt a nagy bizonyságát olvasva. Karácsonyi örömömnek ragyogó szivárványa lett a szegénység hajlékában termett. Istent kereső,  benne bizakodó egyszerű napszámosnak ez a szent hitvallása.

Szkeptikus lelkem elkeseredésével fogtam ennek a cikknek az írásához. Szerteszét, amerre csak néz az ember, elszomorodva azt kell tapasztalni, hogy kifordult sarkából a világ. Megtagadta, az ember égi származását. Mintha a karácsonyi angyalok éneke örökre elveszett volna ott a betlehemi éjszakában.

Hová is lettek a karácsonyi angyalok? Hallhatjuk-e még valaha zengő énekük szózatát? Azt a szózatot, amelyre ma oly kimondhatatlanul nagy szükség van. Azt a balzsamos biztatást, amely békét hirdet a jóakaratú embereknek.

Karácsony szent hagyományainak bűvös-bájos hangulata ma már mintha nem élne a szívekben! Mintha megfogyatkozott volna a szeretetnek az a melege, amelyik onnan a betlehemi istállóból elárasztotta a világot.

Ajkam ne szólj, hallgass! Ne merjed káromolni az örök Szeretetet! Nem aludt ki ez a Szeretet. Őrködve virraszt a világ felett De igenis, a mi szeretetünk fogyatkozott meg, mintha nem is testvére lenne egyik ember a másiknak! Önző, szívtelen, kegyetlen. magának, csak magának élőnek.

Világcsőd előtt állunk, mert csődöt mondott a szeretet. A leszerelésről eddig már 120 gyűlésen 111 határozatot hoztak. Az erről szóló iratok súlyra meghaladják a 200 tonnát. A világbékéről szavalnak a népek küldöttei, majd pedig a világháború győztesei hozzáláttak haderöjük teljes kiépítéséhez. Eddig több mint 17 milliárdot fordítottak erre a célra.

Nagy kérdések útján járunk. Ezt nem tudja, vagy nem akarják észrevenni a nemzetek vezérei. De így vannak maguk az egyes emberek is. Nekik nem kell az angyali ének. Nekik egyébként is szól a fülemüle. A földi élet gyönyörei között megfeledkeznek arról, hogy a mai élet rettentő problémáival csak a szeretet képes megbirkózni. Elfelejtik, hogy a még karácsonykor is nélkülöző tömegeknek is joguk van a több igazsághoz, a jobb élethez.

Az élet egyetlen értelme a szeretet. Hát mit prédikálunk, gondolják magukban a kis önzők, hiszen szeretik ők magukat, no és talán még cimboráikat is. Mi kell többet?

Hát ez igaz, ha ők mondják. Szeretik ők magukat, nem juttatva ebből a szeretetből a szegénynek egy morzsát som. Szeretik az anyagot. A földi javak emberei ők, akiket félember alacsonyított le átkos önzésük. Van-e másnak emberséges megélhetése, ennél kisebb gondjuk is nagyobb. Hogy e munkanélkülieken ők is segíthetnének, ha volna bennük lelkiismeret, ezt csak ásítozva veszik tudomásul. Ha ugyan tudomásul veszik.

Semmi más baja nincs ennek a világnak csak az, hogy nem jóakaratúak az emberek. Nyomban itt teremne közöttünk a békesség angyala, mihelyt kigyúl az emberi szívekben a szeretetnek mennyei fénye, égi melege.

Betlehem csodája szeretetre tanít minket. Plántáljuk vissza szívünkbe ezt az isteni adományt. Ápoljuk a szeretetet mindenkit, főként a szenvedő, nélkülöző embertársaink iránt. Ne űzzük el oktalanul küszöbünkről a béke angyalát. Váltsuk meg borzasztó helyzetéből a világot, váltsuk meg magunkat!