Gáspár Andrásról, a győztes hatvani ütközet magyar parancsnokáról, évről évre megemlékeznek Kecskeméten, Hatvanban és Bihar városában.

Gáspár András, Kecskeméten született a mai Fecske u. 20. alatti telken lévő házban 1804. november 23-án, egy birtok nélküli kisnemesi családban. Tanulmányai végeztével édesapja a saját hivatását, a csizmadia mesterséget szánta fiának, aki becsületből ki is tanulta, és amikor indult messzi vidékekre, hogy a hagyományok szerint másoktól is tanuljon szakmai fortélyokat, az apa nem sejtette,,hogy a nyughatatlan fiú nem teljesíti a szülei kívánságát.

A messzi tájak iránt érdeklődő és a katonai hivatást választó Gáspár Andrés megvalósítani gondolta álmát és a katonai pálya felé fordult. 1821. február 24-én Pesten önkéntesként 14 évre, beállt a 9.huszárezredbe. Ám a lelkesedésből és dacból fakadó döntést hamar megbánta rövidesen levelet írt szüleinek, nehéz keservesen panaszkodott sora miatt, és kérte, hogy segítsenek visszatérni régi életéhez. Ígérte, hogy marad a mesterségénél, nem szomorítja őket tovább. Egy kisebb vagyonért, 300 forintért meg is váltották a boldog szülőket a jó útra tért fiút, de örömük nem tartott sokáig.

A nyughatatlan fiatalember nem adta fel és ismét beállt katonának, majd idővel ismét a szülők segítségét kérte.

A pénzben történő megváltás a családi pénzesládik alaposan kiürítette és a tanácstalan szülök tanácsot kértek a rokonoktól. Gáspár András nagybátyja Vasváry Pál, a következők a kétségbeesett szülők mondtak:

„Hogyha az én fiam lenne Andris, én ki nem váltanám, ha egy krajcárba kerülne is kiváltása. Ismert könnyelműsége mellett is jószívű, nagyra törő és tüzesvérű. Ő ott, ahol most van, a sorstól vezettetve oly pályára lépett, melyen, ha igazi bugalommal annak szenteli minden tehetséget, szerencsésebb lehet, mint azon polgári pályán, amiért ráerőszakoltak, melyhez soha kedvet nem tanúsított. Ne rontsák el a szülék kedvezményeik által, hagyják meg katonának, ki tudja, mit végzett sorsa felőle, ha jól viseli magát, szegény létére is viheti valamire. A szigorú iskola nem fog ártani, ott tanulhat, aminek idővel sokat hasznát veheti, habár el is veszít életéből húsz évet, melyet a császár szolgálatában kell töltenie, de ki tudja előre, nem válik-e a hosszú szolgálat hasznára. Én abban a véleményben vagyok az öcsém felől, hogy lehet belőle jó katona,

Hallgattak a rokon szavára, és a katonának termett ifjú pedig kitartott és a hosszú évek alatt megtalálta a helyét, és képességei, jelleme folytán egyre feljebb lépett a katonai ranglétrán. 1825-ben tizedes, 1830-ban őrmester, a következő évben hadnagyi rangban szolgált. 1846-ban százados lett. Ekkorra az 1838-ban megnősült Gáspár András már két gyermek apjának mondhatta magát. Őrnagyként szeretett volna leszerelni, de a sors közbeszólt és a harctereken is bizonyítania kellett.

1848 májusában ezredével Morvaországból hazavezényelték. Október 7-én fontos szerepet játszott a horvát tartalékcsapatok Ozoránál bekerítésben. Perczel Mór vezénylete alatt őrnagyi rangban vett részt Muraköz felszabadításában. A móri ütközetben, mint ezredes, a lovassággal fedezetet nyújtott a visszavonulóknak. Részese volt Görgei felvidéki hadműveletének, mint a 9. huszárezred és egy dandár parancsnoka. Április 2-án csapataival győztes ütközetet vívott Hatvannál a császári Schlik-hadtesttel.

Április 4-én vezérőrnaggyá léptették elő, április 7-én megkapta a Magyar Katonai Érdemjel 3. osztályát. Isaszegnél azonban nem szánta rá magát a Gödöllőnél álló ellenséges hadosztály megtámadására, hanem az eredeti parancsnak megfelelően tartotta hadtestével állását. Bírálói őt tartották felelősnek azért, hogy az ellenség bekerítése nem sikerült. Feltehetően az ezt tükröző közhangulat, és – az aradi hadbírósági vallomása szerint – a függetlenségi nyilatkozat kiadása miatt április 24-én beteget jelentett és szabadságoltatta magát.

A fegyverletétel után Aradon hadbíróság elé állították, amely beszámítva, hogy a függetlenségi nyilatkozat után visszavonult a szolgálattól, 10 év várfogságra ítélte. 1850 nyarán kegyelmet kapott. Később postamester lett Biharon, majd a kiegyezés után országgyűlési képviselő volt 1875-ig.

184-ben ő is írta 207 volt honvéddal együtt azt a nyilatkozatot, hogy nem mondta árulónak Görgeit, és elismerik érdemeit. 1875 után a '48-as Honvédegyletek Központi Választmányának elnökeként tevékenykedett.

Biharon tisztelték katonai múltjáért és egyenes jelleméért. Gáspár András volt honvédtábornok, Kecskemét szülötte, köztiszteletben álló bihari postamester, majd országgyűlési képviselő, kitűnő családapa és nagyapa 1884. augusztus 5-én hunyt el végelgyengülésben. Nevét utcák, emléktáblák, iskolák őrzik, emlékét hagyományőrzők és a hatvani Gáspár András Bajtársi Egyesület tagjai ápolják.

Kökény Ferenc

történész