A „Császári porcelánok, királyi kerámiák” című kiállításunk kapcsán Benei Fédra kolléganőnk a virágirodalom művei között bolyongva olyan válogatást állított össze, melynek kifejezetten porcelánokkal foglalkozó vagy porcelánokat leíró versek, prózai mű-részletek képezik az alapját. Új sorozatunkban e válogatásból fogunk hétről-hétre közölni 1-1 darabot.

Eljött a búcsú ideje. Ma 18:00-kor zárta kapuit "Császári porcelánok, királyi kerámiák" című időszaki kiállításunk. Ezúton köszönjük a látogatók érdeklődését, valamint online sorozatunkkal kapcsolatos megosztásokat, hozzászólásokat! Reméljük a porcelánok szeretetét ezen a módon is tovább tudtuk adni! Búcsúzásképp Charles Lamb angol esszéista Régi porcelán című írásában található porcelánokról szóló személyes vallomásával köszönönük el követőinktől, mely hűen tükrözi e törékeny csodák iránti lelkesedésünket. 

 

Charles Lamb: A régi porcelán 

(Részlet)

 
Érdeklődésem szinte női a régi porcelán iránt. Ha nagy hírű házba jutok, előbb a vitrinek felé törekszem, azután a képtár felé. Védekezni ezért nincs okom, csak annyit mondhatok, hogy ilyen vagy olyan irányú ízlésünket régebben szereztük, semmint hogy emlékezetünk számot adhatna felőle. Azt tudom, hogy színházba vagy képtárba mikor vittek először, de azt már nem, hogy a porcelánfindzsák és tányérkák mikor gyújtották fel képzeletemet. 

Kapálozás nélkül fogadtam be őket — miért néznék rájuk megütközve most? — emberek s asszonyok színében tetszelgő kicsiny, szertelen, azúrral mázolt idétlenkéket, amelyek az elemek valós környezete híján, a távlatok felfedezése előtti világban élnek a teáscsészén.  
Szívesen találkozom e régi barátaimmal, és a távolság el nem választhat tőlük — amint úgy tetszik, lebegnek s talpuk alatt mégis a terra firma (latinul: szilárd föld) — mert udvariasan annak nézzük a kék sötétebb foltját, amelyet a művész, hogy szélhámos hírébe ne keveredjen, odapettyentett a sarkuk alá.  

Szeretem ezeket a lányos férfiakat, de a lányokat kivált, ha lánynál lányosabbak.  

Íme az ifjú és jól nevelt Mandarin, amint tálcáról teát kínál hölgyének — két mérföldes távolba. Itt láthatjuk, miként növeli a távolság a tiszteletet. A másikon egy — az a hölgy, vagy más? Mert hasonlóság a teáscsészék azonossága - nyugalmas kerti patak partján libegő tündércsolnakba ereszti virágtipró lábát, s a jelenet nézőszögünkből úgy fest - márpedig a porcelán világában úgy fest mindig —, hogy valójában a patakon lép át, bele egyenest a szembenső hímes rétbe — egy futamodással odébb, az álom-patak túlfelén! 

Odébb — ha ugyan van idébb e tájban — lovak, fák, pagodák, körtáncok sejlenek.

 
Emitt nyugvó nyúl és tehén, hosszukra nézve egyformák a finom kínai porcelán áttetszően tiszta légkörében.