A „Császári porcelánok, királyi kerámiák” című kiállításunk kapcsán Benei Fédra kolléganőnk a virágirodalom művei között bolyongva olyan válogatást állított össze, melynek kifejezetten porcelánokkal foglalkozó vagy porcelánokat leíró versek, prózai mű-részletek képezik az alapját. Új sorozatunkban e válogatásból fogunk hétről-hétre közölni 1-1 darabot.

 Ismét egy magyar klasszikus költőt szólaltatunk meg porcelános témakörünkben. Babits Mihály (1883-1941) szerteágazó irodalmi munkásságot hagyott maga után, mégis leginkább lírában alkotott művei váltak az utókor számára emlékezetessé. Kiválasztott versében egy költői képen, megszemélyesítésen keresztül próbálja érzékeltetni a női test porcelán kancsóhoz hasonló törékenységét, ívekbe hajló kecsességét. 

 

Babits Mihály:

SUGÁR

 

Hogy bomlanak, hogy hullanak

a fésük és gyürüs csatok:

ha büszkén a tükör előtt

bontod villanyos hajzatod!

Úgy nyúlik karcsú két karod

a válladtól a fürtödig,

mint antik kancsó két füle

ha könnyed ívben fölszökik.

 

Ó kancsók kincse! drága kincs!

Kincsek kancsója! Csókedény!

Hozzád hasonló semmi sincs,

szent vággyal nézlek téged én!

Eleven kancsó! életé,

kiben a nagy elixir áll,

amelytől élő lesz a holt

s a koldus több lesz, mint király.

 

Hogyan dicsérjem termeted?

A pálmafák, a cédrusok,

az árboc és a liliom

az mind nem él, az nem mozog...

De benned minden izom él,

idegek, izmok és inak,

titkon mint rejtelmes habok

szélcsöndben is hullámlanak.

 

Amerre jársz, a levegő

megkéjesül, megfinomúl

s miként dicsfény a szent köré

testedhez fényköddel borul.

Kályhában fellobog a láng,

falon az óra elakad,

ha büszkén a tükör előtt

kibontod élő derekad.

 

 

A képen John William Waterhouse: Mariana in the South című festménye látható. (forrás: https://en.wikipedia.org/wiki/Mariana_in_the_South_(1897)#/media/File:John_William_Waterhouse_-_Mariana_in_the_South_(1897).jpg)