Porcelán az irodalomban 7.

A „Császári porcelánok, királyi kerámiák” című kiállításunk kapcsán Benei Fédra kolléganőnk a virágirodalom művei között bolyongva olyan válogatást állított össze, melynek kifejezetten porcelánokkal foglalkozó vagy porcelánokat leíró versek, prózai mű-részletek képezik az alapját. Új sorozatunkban e válogatásból fogunk hétről-hétre közölni 1-1 darabot.

A klasszikus magyar költők után átevickélünk a modern, de ismeretlen alkotók felé. Kocsis Antal verse nem bővelkedik nagy költői hasonlatokban, de maga a vers története és hangulata nagy mosolyt csalt az arcunkra. :)

 

Kocsis Antal

Elefánt a porcelánboltban

 

Bement az elefánt a porcelánboltba.
Szép nagy állat, méteres, csupán az orra.
Alighogy pillantást vetett a polcokra,
Elkezdett potyogni a porcelán, sorba.

A porcelánboltos tördeli a kezét.
Behemót elefánt, hova tette eszét?
Szaporodik a kár, hullik a porcelán.
Ami összetörik, kifizeted talán?

A legfelső polcon szép porcelánbaba.
Ijedtében égnek áll porcelánhaja.
Felé közelít az elefánt ormánya,
Belemenekül egy porcelánvázába.

Jó munkát végez az elefánt ormánya.
Potyog a felső polc összes porcelánja.
A váza, a porcelánbaba menedéke,
Éppen ráesik az elefánt fejére.

Darabokra törik a porcelánváza.
Oda a babának a porcelánháza.
Az elefánt fején jókora púp dagad.
A púpon meg ott ül a porcelánbaba.

Hamar visszaugrik a baba a polcra.
Kifut az elefánt, vissza a vadonba.
Boltos, a porcelánboltot rendbe rázza.
Szerencséje volt, ő nem porcelánváza.

illusztráció

Kép forrása: tollkoptato.hu