Elődeink életében a Természet Rendjéhez igazodó ciklikusság, a vissza-visszatérő ünnepek sora kiemelt helyet foglalt el. A három főünnep (karácsony, húsvét, pünkösd) között a római katolikusoknál számos Boldogasszony (Mária) nap és a szentek ünnepei színesítették, gazdagították az életet, és természetesen ezekhez különféle népszokások, gazdasági tevékenységek, munkaformák is kapcsolódtak.
A 16. században végbemenő reformáció után, az újonnan létrejött protestáns felekezetek ezeket elhagyták, csak a Jézushoz kötődő ünnepek egy részét tartották meg, azokat is sokszor rövidített, egyszerűsített formában.
A katolikus hagyományban viszont (Hazánkban részint kapcsolódva a magyarság kereszténység előtti hitrendszeréhez is, amelyben az Istenanya tisztelete kiemelt fontosságú volt) a mai napig jelentős és előkelő helyet foglal el a Boldogasszony-tisztelet (Mária-kultusz). A legjelentősebb ünnepek: Kikelet/Böjtelő (március) 25. – Gyümölcsoltó-; Áldás/Szent Jakab (július) 2. – Sarlós-; Újkenyér/Kisasszony (augusztus) 15. – Nagyboldogasszony; Földanya/Szent Mihály (szeptember) 8. – Kisasszony napja.
Még Kisasszony nyolcadában járunk, és egy újabb Boldogasszony ünnepre emlékezünk ma – Mária neve napjára (Szűz Mária szent neve). Már I. István király Boldogasszony oltalmába ajánlotta országát (1038.08.15. – országfelajánlás), vagyis innentől Regnum Marianum-ként, Boldogasszony/Szűz Mária Királyságaként tekintettek elődeink magukra, illetve Európa népei ránk.
A Szűzanyához való fohászkodásnak tehát mondhatni az államiság kialakulásának kezdetétől erős hagyománya van, ez pedig a 16-17. századi oszmán megszállás idején (a felszabadulásért könyörögve) még erőteljesebbé vált. Már az 1456-os nándorfehérvári diadal idején, Hunyadiéknál jelen van az ország védelméért való imádkozás – a győzelem hírére rendelte el III. Callixtus pápa az Urunk színeváltozása ünnepet (09.06.).
A török hódítások következtében pedig a felszabadulásért szálltak az imák, fohászok és könyörgések Boldogasszonyhoz – mentse meg mielőbb országát (Patrona Hungariae – Magyarország védelmezője) a veszedelemből. A gyors és sikeres oszmán hadjáratok a 16. század végére leálltak, sőt egyre vereségeket szenvedtek a keresztény seregektől (1571-ben V. Piusz pápa rendelete el a Rózsafüzér Királynője ünnepet a lepantói győzelem után), majd a 17. század végén megkezdődött a Magyar Királyságból való kiűzésük is.
A felszabadító háborúk nyitányának tekinthető Bécs 1683. 09. 12-i felmentése az oszmán ostrom alól, amely jelentős eseményt XI. Ince pápa egy újabb Mária ünneppel erősített meg, ez lett Mária neve napja. Kezdetben a Kisasszonyt követő vasárnap tartották, majd X. Pius pápa helyezte át a győzelem napjára, ahol a naptár ma is őrzi ennek emlékét.
Természetesen az eszmeiség és a liturgikus ünnep mellé különféle megjelenési, ábrázolási formák is megjelentek, és mivel az ostrom alatt I. Lipót császár és udvara Passauban tartózkodott, ahol buzgó imádsággal igyekezett elhárítni fővárosa fölül a veszedelmet, az ottani oltár képe lett az „irányadó” minta, a török alóli felszabadulás szimbóluma - egész Közép-Európában. Ezt nevezzük Mariahilf („Segítő Mária”) kegykép-típusnak. Buda 1686-os felszabadítása után szinte pillanatok alatt elterjedt a Magyar Királyságban az országát megvédelmező Boldogasszony kultusz és a német területről átvett ábrázolása (a német telepítések a folyamatot gyorsították), ezt pedig a 18. században még erőteljesebben megnyilvánuló Regnum Marianum eszme tovább erősítette.
A Hatvany Lajos Múzeum többek között jelentős olajnyomat - gyűjteménnyel is rendelkezik, amelyek sorában számos Jézust, Szűz Máriát, illetve több magyar történelmi eseményt megörökítő kép is szerepel.
A mai nap aktualitásához kapcsolódóan nagy örömünkre találhatunk egy, a passaui oltárkép mintájára készült (és a bodajkihoz nagyon hasonlatos) ábrázolást. A kép címe Mária a gyermek Jézussal, amelynek alján megjelenik a „Maria Hilf” (Segítő Mária) felirat is. Az 1960-as évekből származó, bár tömeggyártással készült nyomat érdekes és értékes darabja a gyűjteménynek. Emellett azonban érdemes megemlíteni egy másik Szűz Mária ábrázolást is, amely alapvetően nem ezen kegyképtípusba tartozik, hanem a „Mária Szíve” csoportba, azonban itt a kép középpontjában található olajnyomatot hímzéssel, varrással, különféle kézimunka-technikákkal színesítették, „foglalták keretbe”. Itt már megjelenik az egyéni kreativitás, önkifejezési szándék és készség, az alkotás iránti vágy.
Nagy öröm számunkra, hogy egy ilyen színes, szerteágazó, gazdag gyűjteményt ápolhat és gondozhat a Hatvany Lajos Múzeum!
   
|
Simon Tamás néprajzos muzeológus
Képek forrásai:
https://djnaploja.files.wordpress.com/2015/05/mariahilf-passau.jpg
https://mandadb.hu/tetel/726248/Segito_Szuz_Maria_Mariahilf_kegykep_metszetmasolata