Az előző időszakban, Június (Szent Iván) és Július (Szent Jakab) hónapokban megtörtént az aratás, betakarítás. A levágott gabonát ezután cséplik (a szemeket kiverik a kalászból), majd szárítják, megtisztítják, és nagyjából egy hónap után, augusztus végén megkezdődhet az őrlés, amely során a gabonaszemekből liszt lesz (többféle szemcseméret, vagy „teljes kiőrlésű”, felhasználástól függően).

Az újonnan leőrölt lisztből pedig készülhet az „új kenyér”, amit nagyjából augusztus 20-a környékén sütöttek ki. Ebből a hagyományból jött létre a Szent István-napi új kenyér, amely 1945 után, és főleg 1948 után (az alkotmány ünnepe mellett, kissé megtartva a „népies” kapcsolódásokat) egyértelműen egy új ünnepe lett hazánknak. Mindez nem is volna baj, csak ne szorította volna ki a 15-én tartott Nagyboldogasszony ünnepet a köztudatból, amely az 1038-as Országfelajánlás fordulója is egyben!

A fentiekből következőleg a hónap néprajzi műtárgya(i) nem is lehet más, mint egy malomkő-kompozíció, szakajtóval, lisztes- és péklapáttal, a Hatvany Lajos Múzeum néprajzi és régészeti gyűjteményéből.

Ősi idők tanúi az őrlő- és malomkövek, amelyek segítségével évszázadok, évezredek óta őseink lisztet készítettek a gabonából, amiből pedig lepényt, cipót, kenyeret sütöttek. Ez adta a legfőbb táplálékforrást az újkőkori, letelepedett életmódra való áttérés óta. Minden más táplálék (a zöldség, gyümölcs, állati eredetű – hús, tej, vaj, tojás stb.) csupán kiegészítője, színesítője, a „gazdagság jele” volt ennek.

Napjainkra olyannyira eltávolodtunk ettől, a magunk által termelt, tiszta, egészséges tápláléktól, hogy ha otthon, magunk is sütjük kenyerünket (még ha kovásszal is!), de a gabonát (értsd lisztet) a boltban, jobb esetben (bio)malomban vásároljuk, igazán mit sem tudva termő/származási helyéről.

Mindezek nyomán fontos tehát, hogy legalább Új kenyér (Augusztus) havában (de lehetőleg inkább minden időben) legyünk tudatosak a táplálkozás és a táplálék előállítás terén is. Szerényen, kisebb körben indíthatunk egy „mozgalmat”, kezdeményezést is, hogy lehetőség szerint otthon, saját kezűleg készítsük mindennapi kenyerünket (ha kovásszal, az a legkiválóbb!). A júniusi Múzeumok Éjszakáján nálunk is volt kovászoskenyér-készítő bemutató, sőt indító kovászt is kaphattak a kedves Érdeklődők.

A képen látható őrlőkő és kisebb malomkő Boldogról, a nagyobb kő pedig Papmalomból, a szakajtó, lisztes- és péklapát Hatvanból származik.

Simon Tamás,

néprajzkutató