Nagypéntek Krisztus kereszthalálának napja, a legnagyobb böjt és gyász ideje. A nap liturgiai jellemzője a csonkamise , a körmenetek és passiójátékok .

Passiójáték: Dramatizáló színjáték, Krisztus szenvedései és halála. Középkori eredetű, megfelel a középkori közízlésnek. Látványos kép, tömegdráma. Barokk időszak. Később: Iskolai előadások, népi színjátszás.

A szentsírállítás – Jézus sírjának térképe, általában a templom egyik oldalhajójában – szintén nagypénteki hagyomány, őrzése a Székelyföldön máig jellemző. Tipikusan pénteki jelenségnek nagy hatással van a széles körű munkalmak , különösen a női feladatokra. Tilos volt kenyeret sütni, mert az kővé válna, továbbá tilos volt szőni-fonni, tüzet szítani. Nagypénteken a mosás sem engedélyezett, mert a ruha viselőjébe villám csapna. A Nagypénteken végzett, összefüggő szokáscselekvés betegségelhárító, tisztító, termékenységvarázsló erő tulajdonítottak. A nagypénteki hajnali vizet aranyvíz nek vagy aranyosvíznekis nevezték, úgy tartották, hogy aki ebben megfürdik, azt nem fogja a betegség. A különböző magyarázatok szerint a víznek ilyenkor szépség- és egészségmegőrző szerepe is van, de csak ha a víz „szótalan”. Tehát a fürdés alkalmával se menet, se jövet nem volt szabad megszólalni. A mosdást azzal szokták összefüggésbe hozni, hogy „Nagypénteken a holló mossa a fiát”. A monda szerint ugyanis, amikor Jézus üldözői elől menekült, de azok nem tudták elfogni, egy holló rákiáltott, hogy „Kár, kár!”. Jézus ezért elátkozta a madarat, hogy mindig fekete legyen, de a holló a nagypénteki mosdástól azt várja, hogy visszanyeri világos színét.

Deme Ágnes néprajzkutató-muzeológus jegyzetei nyomán

A fotó forrása: Fortepan / Jakob Bleyer Heimatmuseum