A hatvani premontreiek esete a hatalmaskodó Lampert egri püspökkel
A hatvani premontrei prépostság közel 300 éves történetéből sajnos nem sok mindent tudunk a ránk maradt források csekély volta miatt. Azonban e kevés adat közül kiemelkedik egy különös eset.
A 13. század második felében járunk, a Magyar Királyság túlélte a mongol hadjárat pusztításait, elkezdődött az ország újjáépítése. Az egri egyházmegyében (amellyel ekkoriban a hatvani prépostság szomszédságban állt) Hontpázmány nembeli Lampert egri püspök (1245-1275) volt az ösztönzője ennek az újjáépítésnek. IV. Bélával (1235-1270) felettébb jó kapcsolatot épített ki, amelynek eredményeként 1248-ban az egri egyházmegye egy sor javadalommal bővült, 1261-ben pedig megerősítették a Szent István és Szent László által adott kiváltságokat, valamint az egri egyház összes püspöki birtokát.
Egyházmegyék a középkori Magyar Királyságban (forrás: mek.oszk.hu)
E jelentős privilégiumok kieszközölése ugyan elismerésre méltó cselekedet, azonban Lampert nem átallott a ló túloldalára esni és más egyházi intézmények kárára növelni egyházmegyéje befolyását. Ez a hatalmaskodásra való hajlama egész életében végigkísérte, többször vádolták egyházak elleni uralmi cselekmény (factum potenciale) vádjával, sőt néhány alkalommal magának a pápának kellett közbeavatkoznia a püspök jogtalan zsákmányolásával szemben (mint látni fogjuk eredménytelenül). Az egyik ilyen kihágása a bélháromkúti ciszterci apátság (a mai Bélapátfalva) ellen irányult, nem ismerte el az apátság autonómiáját és közvetlen joghatósága alá rendelte az apátság javait. A ciszterciek e támadásra a pápához fordultak, aki 1253-ban újra megerősítette kiváltságaikat és birtokaikat, azonban a 13. század második felében az egyházi fegyelem oly mértékben meglazult, hogy Lampert nem került felelősségvonásra.
Lampert egri püspök pecsétje (forrás: wikipédia)
Sajnos hasonló sorsra jutottak a hatvani premontreiek is az egri püspökkel szemben. 1273-ban püspöki csapatok törvénytelenül megrohanták és elfoglalták a hatvani prépostság plébániatemplomát. Lampert e fegyveres erővel kényszerítette ki a szerzetesektől a tizedfizetést, ami teljesen jogtalan volt részéről, hiszen IV. Kelemen pápa (1265-1268) bullája felmentette a premontreieket e kötelesség alól. (A pápai bullát egyébként Bancha nembeli István, az első magyar bíboros közben járásának köszönhették a premontreiek. A bíboros hatvani kötődéséről egy következő alkalommal lesz szó.) A hatvani prépost a pápai bullát be is mutatta a püspöknek, aki erre elkobozta tőlük az okiratot. A prépost szorultságában a királyhoz, IV. (Kun) Lászlóhoz (1272-1290) fordult segítségért. A király saját káplánját küldte az ügy kivizsgálására, de Lampert neki se volt hajlandó visszaadni a bullát.
IV. László király a Képes Krónikában (forrás: wikipédia)
A püspök ezen eljárása miatt László királyt saját személyében érte sérelem, ezért panaszt emelt a pápánál. Az 1273-ban kelt X. Gergelynek (1272-1276) címzett oklevélben IV. László „zsarnoki embernek” nevezte Lampertet. Válaszul a pápa elrendelte a zágrábi és a pécsi püspököknek, hogy a közelgő zsinat előtt tartsanak szigorú vizsgálatot a papság körében és erről jelentést írjanak.
Ez a rendelkezés sem terelte jobb mederbe a hatvani premontreiek ügyét. A pereskedés a szerzetesek és a püspök között évekig tartott és csak Lampert halálával ért véget. Végül utódja, András püspök szolgáltatta vissza a jogtalanul elvett birtokokat, többek között a hatvaniakat is. A történetből viszont kiderült, hogy Hatvan a 13. század második felében fontos rendház volt, hiszen a király és a pápa is hajlandó volt mellette fellépni, valamint jelentős birtokokkal és egy plébániatemplommal is rendelkezett, ha érdemes volt az egri püspöknek a tizedfizetés miatt eltulajdonítani.
Gál Andrea
régész
Források:
Demény-Dittel Lajos: Adatok a hatvani premontrei prépostság történetéből.
Sugár István: Az egri püspökök története. Az egri főegyházmegye schematizmusa 1. Budapest, 1984.
Tóvay Nagy Péter: a hatvani premontrei prépostság története 1351-ig. Sic Itur Ad Astra 2003/4.