Gódor Kálmán olajfestménye Doktay Gyuláról

 

A Hatvany Lajos Múzeumban őrzött Gódor Kálmánnak (1911-1991) száz festményből álló gyűjteményi anyagában kiemelt helyet foglal el a művésznek Doktay Gyuláról (1895-1971) készített portréja.

Gódor Kálmán: Doktay Gyula portréja, 1956 (HLM)

A műalkotás a neves hatvani helytörténészt félalakos megjelenítésben, háromnegyed profilban, kezében könyvvel ábrázolja.  Gódor művét 1956-ban alkotta, egy olyan évben, amikor mind a magyar, mind a világtörténelemben viharos események történtek. A magyarországi forradalom és annak kegyetlen módon történő leverése Gódor Kálmán lelkét is megérintette, amit az is bizonyít, hogy több változatban megfestette az 56-os forradalom mártírjainak szimbolikus emlékképét, a „gyertyás gyászolók” festményt. A Doktay Gyuláról készített alkotáson tükröződő lelki világ ellenpontnak tekinthető a tragikus eseményeket megidéző festményen látható gyászos hangulattal szemben. A helytörténész portréja az embertelenség idején az örök, humanista értékek bemutatását is magában hordozza, mivel Gódor alkotásán a bibliofil embernek a zajos világtól elvonuló élete elevenedik meg. A könyvet olvasó kutató megjelenítése több évszázados európai képtípus folytatása, amely egy diktatórikus időszakban a szokásosnál erősebb érzelmi hatást is kiválthatott a nézőből. Az állandóság igényét Gódor Kálmán a festmény aranyló, sárgás háttérszínévvel is kifejezni kívánta. A színválasztás az olvasás cselekedetét avatja „szent cselekménnyé”. Művével a festő – akinek a családjában több római katolikus pap is volt – az egyházművészeti alkotásokon megjelenő személyek ábrázolásmódjához helyezi közel Doktay Gyula portréját.

A könyvet olvasó ember a középkori, majd az újkori művészetben gyakran olyan szentek ábrázolásán figyelhető meg, akiknek kiemelkedő a fordítói, vagy éppen a teológiai munkásságuk. Az ókor végén élt Szent Jeromos, az egyik „legnépszerűbb könyves szent”. A Szentírás latin nyelvre átültetőjét csak egy nyitott könyvet tartva, azt átszellemülten olvasva festették le – amint Gódor is ábrázolta Doktay Gyulát – vagy megjelenítve a fordítás aktív, cselekvő pillanatában.

Bartolomé Esteban Murillo: Szent Jeromos, 1650 és 1652 között (forrás: wikipédia)

 A reneszánsz művészetben nemcsak a „könyves szentek”, hanem a kortárs humanisták is előszeretettel lettek festők vásznain megörökítve. A legismertebb humanista portrét ifjabb Hans Holbein (1497-1543) német festő alkotta, az általa és az egész korabeli európai értelmiségi körök által kiemelt tiszteletnek örvendő Rotterdami Erasmusról (1466-1536), aki életműve által a reformáció egyik szellemi előkészítőjének is tekinthető.

Hans Holbein: Rotterdami Erasmus portréja, 1523 (forrás: wikipédia)

Holbein munkáin a németalföldi származású, Bázelben élt filozófus a könyvek barátjaként jelenik meg. A festményeken, nemcsak mint könyvet lúd tollal író személyt látjuk, hanem azt a gondolkodót, akit büszkeség tölt el, hogy ő a könyvek barátja lehet. Gódor Kálmán alkotását Holbein festményeitől több mint négyszáz év választja el, de habár a festésmód más – Holbeinnél részletgazdagságra törekvőbb – a szellemiségük ugyanaz; kiemelni, erős fényhatásokkal rámutatni a könyvre és a tudást megbecsülő emberre. Mind a két művész, ha közvetett módon is, de az ábrázolt személy és a könyv belsőséges kapcsolatával elítéli a balgaságot, a „perc emberkék”, a hatalomhoz dörgölőző érdekemberek lelki-szellemi igénytelenségét.

 

Millisits Máté

művészettörténész