Hatvan városában mind a római katolikus plébániákon, mind a protestáns egyházközségeknél több olyan lelkipásztor szolgált, akik sokrétű gyülekezetépítő munkájuk mellett tudományos vagy művészi tevékenységükkel gazdagították a magyar kultúrát.
A Heves megyei járásszékhely evangélikus lelkipásztorai közül a templomépítést megszervező Sztehlo Gábor neve országszerte ismert, későbbi, a vészkorszakban végzett, embermentő tevékenysége miatt. A hatvani lutheránusok lelkészei közül Jávor Pál több imakönyvet jelentetett meg, míg Barcza Béla sokrétű helytörténeti munkásságával bizonyította széleskörű tájékozottságát. Az említett papok mellett kiemelt figyelmet érdemel Scholz László lelkipásztor-költő. Mostani emlékezésünkben Scholz Lászlónak Zuglóban végzett gyülekezet-szervező, templomépítő szolgálatát mutatjuk be.
Scholz László, a Budapest-Zuglói Evangélikus Egyházközség első lelkipásztora
A Zuglóban, Budapest kertvárosisas városrészében élő evangélikus hívek a XX. század első harmadában a Deák téri vagy a Fasori evangélikus templomba járhattak istentiszteletre. Az itt élők kezdeményezésére dr. Gaudy László vallástanítási szakfelügyelő, Gáncs Aladár és Szuchovszky Gyula vallástanárok és Kemény Lajos esperes munkálkodásának eredményeként 1933. december 25-én az Angol utca 25. szám alatt lévő fővárosi elemi iskola tornatermében karácsonyi istentisztelettel kezdődött meg a zuglói evangélikus hitélet.
Egy leendő templom építésének céljából 1935. március 3-án megalakult a Zuglói Evangélikus Templomépítő Egyesület, akik a templomépítés előkészítése és az adománygyűjtés mellett megszervezték az istentiszteleti és gyülekezeti alkalmakat is. Ugyanebben az évben kapott megbízást Münnich Aladár építész egy evangélikus templom tervezésére a Bosnyák utca és a Lőcsei út sarkán elterülő saroktelekre, ahol már épült az általa tervezett Pesti Evangélikus Egyház Szeretetháza.
A Zuglói Lelkészkör, kiválva a Fasori Lelkészkörből, 1941. szeptember 7-én alakult meg. Ez az alkalom az új lelkipásztor, Scholz László, (1911-2005) beiktatásának is lehetőséget biztosított, aki a gyülekezet központi istentiszteleti helye mellett a Gyarmat u. 14. szám alatt lévő norvég missziói kápolnában tartott minden vasárnap és ünnepnap délelőtt, valamint Rákosfalván, a Kerepesi úti református templomban minden hónap első vasárnapján és a sátoros ünnepek második napján istentiszteleti alkalmakat. A nagy kiterjedésű peremkerület igehirdetési és hitoktatási szolgálatában az 1938-tól lelkészi feladatot ellátó Szuchovszky Gyula vallástanító-lelkész nyújtott segítséget.
Zuglóban 1942. március 22-én ünnepélyes közgyűlés keretében alakult meg a Luther Szövetség, amely magába foglalta a gyülekezeti egyesületek működését, a szeretetvendégségek, az énekkar és a rászorulók karácsonyi vagy egyéb segélyezési feladatainak ellátását.
A Luther Szövetség által átvett szervezési feladatokat követően a Zuglói Evangélikus Templomépítő Egyesület folytatta a templomépítés előkészítését. Az épület alapját 1942. május 7-én kezdték el kiásni és Kemény Lajos esperes szolgálatával október 11-én megtörtént az ünnepélyes alapkőletétel.
A II. Világháború kedvezőtlen eseményei megakadályozták az építkezés befejezését, és a központi istentiszteleti helyről is le kellett mondani, mivel az Angol utcai iskolát 1943-ban gabonaraktározás céljára jelölte ki a polgármesteri hivatal. Ezt követően az Egressy út 71. szám alatti Fővárosi Kertészeti Iskola nagytermében kapott engedélyt a gyülekezet istentiszteletek tartására.
Sok kivitelezési hiányosság ellenére 1944. július 31-én átvették a parókia épületét és, hogy zárhatóvá tegyék, a gyülekezeti terem templom felőli nyílását ideiglenesen befalazták. A több napig tartó légitámadást követően ez az épület lett a gyülekezet központja, ahol 1944. november 12-én tartották az első istentiszteletet. Az épülő templomot is találat érte, az építkezés leállt, a kivitelezővel megszakadt az együttműködés, megtörtént az elszámolás. A háborús károk kijavítása, majd a tető megépítése 1948-ra készült el.
Az 1950-es év cselekvésre indította a gyülekezetet, mivel szóba került az üresen álló ingatlanok állami hasznosítása. A szóban kapott ideiglenes használatba vételi engedélyt követően az első templomi istentiszteletnek 1950. május 7-én örülhettek a hívek. Kemény Lajos esperes egy hét múlva, május 14-én ideiglenesen felszentelte a még be nem fejezett templomot. Az év júliusában a Budahegyvidéki Evangélikus Egyházközség felajánlásából megkapták a liturgikus berendezéseket és a 135 kg-os harangot a Lipótmezei Idegszanatórium egykori kápolnájából. A harangot Szlezák László öntötte, felirata: „A BUDAPEST-LIPÓTMEZEI / ÁLLAMI ELMEGYÓGYINTÉZET TULAJDONA 1927 / ÖNTÖTTE SZLEZÁK LÁSZLÓ HARANGÖNTŐ BUDAPESTEN”. Az öntvény másik oldalán a harangpalástot koszorúba foglalt kehely díszíti, felirata: ”ISTEN DICSŐSÉGÉRE” / „ERŐS VÁR A MI ISTENÜNK!”
A Pesti Evangélikus Egyház Zuglói Lelkészi Köre az 1953. február 8-i közgyűlés alkalmával önálló anyaegyházközséggé alakult, első parókus lelkipásztora Scholz László lett, aki még hat évig szolgált a zuglói evangélikusok körében, majd 1959 őszétől a Hatvani Evangélikus Egyházközség lelkészi állását – egyházpolitikai nyomásra ¬ vállalta el. A Heves megyei járásszékelyen töretlen hittel és nagy odaadással szolgált 1981-ben történt nyugállományba vonulásáig.
Az elkövetkező hetekben Scholz Lászlónak az 1956-os forradalom következtében megindult egyházi megújhodási mozgalomban játszott kiemelkedő szerepét, majd a hatvani szolgálatát, valamint költészetét mutatjuk be részletesen.
A templomról és a harangról készült fénykép Bajkó Ferenc felvétele.
Irodalom:
Tamásy Tamás: A reménység gyülekezete. A zuglói evangélikus gyülekezet története. Budapest, 1998.
Millisits Máté,
művészettörténész
