Mit rejt a raktár? Textilek megújulás előtt

A tavalyi revízió – a leltárba került anyag ellenőrzése, a hiányok és a szükséges változtatások dokumentálása – a néprajzi gyűjtemény áttekintésére is jó alkalmat adott. Mivel a Nemzeti Kulturális Alap nemrég kiírta restaurálási célokra beadható éves pályázatát, most jött el a rosszabb állapotban lévő tárgyak javíttatásának, kezelésének ideje.

A néprajzi gyűjteményből idén textileket választottunk legnagyobb arányban. Az intézmény leltározott anyagában nagy számban fordulnak elő a környék viseleti darabjai, köszönhetően Szántó Lóránt (a múzeum egyik alapítója) boldogi gyűjtéseinek, vagy az 1984-es, ’85-ös tervszerű vásárlásoknak, melyeket az akkori igazgató, Bolykiné Fogarasi Klára bonyolított le, főként Nagykökényesen. Az öltözetek mellett a raktárban ágyneműk, abroszok, terítők és az országos jelentőségű falvédők is megtalálhatók.

Ebben az évben viseletek restaurálását tervezzük, pontosabban szoknyákét és blúzokét, ingekét. Utóbbiak közül négy darab bemutatásán keresztül ismerhetőek meg a raktár eddig láthatatlan kincsei, válhat jól érthetővé a rendszeres állományvédelmi kezelések fontossága.

Általános igazság, hogy a férfiviselet mindig kevésbé reprezentatív a nőinél, kevesebb darab kerül múzeumokba, hiányosabb adatokkal, kisebb számban. A Nógrád megyei Vizslásról való ünneplő férfiing már csak ezért is különleges. A nyakán és mellrészén látható piros-kék palóc hímzés szerencsére nem károsodott különösebben, és slingelt (a szegélyeknél díszes huroköltéssel ellátott) mellrésze is jó állapotban van. Házivászon anyagán viszont több lyuk éktelenkedik. Ezeken a textilrestaurátor úgynevezett alátámasztó anyag alkalmazásával tud segíteni. A toldást egészen apró öltésekkel a lyukak széléhez rögzíti.

A restaurálásra kiválasztott viseletek második darabja is nógrádi eredetű, Dejtárban gyűjtött kislányruha, ingváll. Valószínűleg nem olyan régi, mint a vizslási férfiing, anyaga már gyári termék a 20. század első feléből, ujjain finom slingelés látható. A szövet szerencsére nem sérült, viszont több ponton elszíneződött. A restaurátor tisztító munkája szerencsés esetben a konzerválást (az ép állapot megőrzését) is sokáig biztosítja majd.

A következő, javításra kiválasztott tárgy egy cérnacsipkével ellátott ing, hatvani menyecskeviselet. Anyaga az elegáns puplin, visszahajtott, rakott fodrok és kék gombok díszítik. Az előbb említetett elszíneződések ebben az esetben is problémát okoznak, csakúgy, mint a kék gombok rögzítettsége. Varrásuk már több helyen meglazult, az ing korábbi tulajdonosa pedig gyakran nem a legóvatosabb öltésekkel és nem a legmegfelelőbb cérnával igyekezett megerősíteni őket.

Utoljára egy egészen különleges darab maradt. Szintén hatvani viseletről van szó, egy menyasszonyi blúzról, amit az 1910-es években használtak. A ruhadarabot ünnepi tükörselyemből varrták, az elején, a nyaka alján és a mandzsettáinál az úgynevezett margitdísszel látták el. Szerencsére a menyasszonyi blúz is jó állapotban van, bár a nyakán és a mellrészén rozsdás foltokat fedezhetünk fel.

Amennyiben a pályázat sikeres lesz, a restaurálási munka már nyáron elkezdődhet. Remélhetőleg a fent bemutatott, komoly néprajzi értékkel bíró tárgyak hamarosan megújulnak, hogy még sokáig megbecsült örökségként vigyázhassunk rájuk.

Deme Ágnes,
néprajzkutató