Balog Kálmán szobrászművész Gyöngyösön született 1950-ben. Az alap- és középfokú tanulmányait Hatvan városában végezte.
Ezután Jászberényben rajz-közművelődés szakkollégiumi tanítói diplomát szerzett. A hatvani Lesznai Anna Óvoda és Általános Iskola rajztanáraként dolgozott. Szobrászati tanulmányait a Ferenczy István Vizuális Műhelyben folytatta, valamint a plasztikai tudását Pálffy Katalin hatvani szobrászművész segített elmélyíteni. Szobrászati alkotásaival az 1970-es évek végétől csoportos és egyéni kiállításokon szerepelt.
Több hatvani oktatási intézményben találhatók meg a munkái, így az alma materében, a Bajza József Gimnáziumban: Gedeon Béla, dr. Ignáczy József és Szilvásy József tanárok domborművei.
Hatvan városának főterén, a Kossuth téren 2006-ban állították fel I. Grassalkovich Antalról (1694-1771) készített egész alakos bronzszobrát.
Balog Kálmán 2015 februárjában hunyt el. Sírja a hatvani belvárosi (óhatvani) temetőben található.
A képzőművész 2001 márciusában fogott hozzá a ”Napjaim” című, 10x10 cm-es méretű kisgrafikai sorozata elkészítéséhez. A 365 rajzot a művész vastag kartonlapokra ragasztotta. A teljes sorozat a Hatvany Lajos Múzeum képzőművészeti gyűjteményét gazdagítja. Balog Kálmán minden alkotást „BK” monogrammal és a napi dátummal szignálta. A naponta készített művek között toll- és színes ceruzarajzot is találunk. A grafikákat több fajta tematika határozza meg, vannak köztük precíz táj- vagy építészeti részletek, a többségük a valóság egyes elemeiből merítő, elvont egyéni kompozíció.
A hatvani mester műveinek egy része „tisztelgő alkotás” a Heves megyei város kulturális múltjához kötődő személyek életműve előtt, több kis rajzon Moldvay Győzőnek (1925-1996), a Hatvani Galéria egykori vezetőjének portréja figyelhető meg, míg más alkotások Lesznai Anna (1885-1966) sokszínű világát idézik meg.
Balog Kálmánnak 2001-ben, a Nagyhét első napjain készített rajzain a női aktábrázolások dominálnak. Ezek között a, női test gondos megfigyelést mutató, tollrajzok között is van egy tisztelgő alkotás: Megszakítva az aktok sorát, 2001. április 11-én készült a „Hommage Max Ernst” feliratú mű.
Max Ernst (1891-1976) a XX. századi képzőművészet emblematikus személyisége, akit a szürrealizmus meghatározó festőjeként tart számon az európai művészettörténelem. Balog Kálmánnak a húsvéti időszakban létrehozott, napról-napra készített, műveire a tematikától függetlenül a „pókháló motívum” konkrét vagy jelképes felfogású megjelenítése a jellemző.
A nagypénteki tollrajzon egy sok vonalból megalkotott, korpusz nélküli kereszt magasodik. Balog Kálmán ennél a szakrális tematikájú kisgrafikájánál sem hagyta el a 2001 áprilisi műveit általánosan jellemző pókháló motívum alkalmazását. A háló vonalai itt nem sűrűek, inkább csak a keresztre szegeződő tekintet irányát segítő kompozíciós elemek, mint valódi pókhálók.
A nagyszombati rajzban a művész a XXI. század képzőművészeti nyelvén kívánta megjeleníteni a nagyheti dráma különös csúcspontját, amit az egyetemes keresztény apostoli hitvallás ezekkel a szavakkal fejez ki „…szálla alá poklokra”. Balog rajzán maga a kereszt kerül a mélységbe, de azt a háló indái tarják.
A húsvétvasárnapi rajzon a hálók szövete egy sziklás tájat jelenít meg. A műalkotás középső részén egy üregszerű képződmény figyelhető meg. A néző a Szentírásban leírt üres sírra gondolhat. A tollrajz különlegessége, hogy az üreg – sírgödör – fölött egy arc pár vonalból létrehozott kontúrjai tűnnek a figyelmes szemlélő elé. Balog Kálmán műve nem kíván párbeszédet folytatni a keresztény művészet közel kétezer éves feltámadás-ábrázolásaival, egyéni hangú műve mégis lehetőséget biztosít arra, hogy ezt a kis grafikát a XXI. századi szakrális művek közé soroljuk.
A 2001. április 16-án, húsvéthétfőn készített tollrajzon egy széttört héjazatú tojást tett alkotásának közepére a művész. Magát a tojást is körbehálózzák a feszültséget keltő vonalak, de az igazi vonalsűrűsödés a tojás belsejéből kitörő, és az ábra felső részén terebélyesedő „pókháló-tölcsér” megformálásában figyelhető meg.
Húsvéthétfő a keresztény kultúrkörben évszázados népszokás szerint a locsolkodás napja, amikor a locsolkodó fiúk, férfiak festett tojást kapnak a lányoktól. Balog Kálmánnál a húsvéthétfő napján megjelenített tojás, nem e nap népszokásának felidézése, hanem az elmúlás és az újjászületés egyéni hangú, önálló jelképrendszert kereső ábrázolása.
Millisits Máté,
művészettörténész