A Hatvany Lajos Múzeum képzőművészeti gyűjteményében közel ötven Kondor Béla (1931-1972) alkotás található. A Kondor-művek jelentős részéhez a Művelődési Minisztérium által engedélyezett, hivatalos csere révén jutott a hatvani intézmény, 1977-ben, Kovács Ákos (1943-2014) múzeumigazgatósága alatt.

A Hatvany Lajos Múzeumot 1973-tól egy évtizeden át irányító néprajzkutató szakember Kondor Béla munkásságának elhívatott tisztelője volt. Kondor Béla budapesti Műcsarnokban rendezett kiállításán, 1970. március 7-én, Pilinszky János (1921-1981) költő előre megírt beszédét a poéta betegsége miatt ő olvasta fel.
A Heves megyei múzeum gazdag Lesznai Anna (1885-1966) gyűjteményéből ajánlott fel több műalkotást, amelyekért a pécsi Janus Pannonius Múzeum 23, Kondor Béla által készített rézkarcot, monotypiát, rajzot és pár festményt adott át.
A festmények között Kondor Béla korai, az 1950-es évek második felében alkotott munkája, a 83.50.25 leltári számot viselő Emberpár című alkotás. A farostlemezen olajfestékkel ábrázolt női és férfialak egyszerre utal a Szentírás első lapjain megismerhető elsőemberpár, Ádám és Éva történetére, valamint általánosságban a férfi és női szerep megjelenítésére. A festő a várandós asszony személyén keresztül az anyaság és a család szerepét is kiemeli. A nő ebben az interaktív kapcsolatban egyik kezével az égre, míg másik kezével a földre mutat, a férfi a társa felé néz, de már karjai lendítésével és jobb lába elmozdításával próbál kilépni „szorítónak tűnő” helyzetből.
A festő a férfi megformálásában utalhat Kaufmann Ágota (1933-2008) szobrászművésszel 1956 márciusában kötött házasságának egyik helyzetére. Kondor Béla a gyermekvállalás kérdésében tartózkodó vagy visszautasító álláspontot képviselt. Kondor „Emberpár” címmel nemcsak festményt, hanem több rézkarcot is készített. A Magyar Nemzeti Galéria Jelenkori Gyűjteményében őrzik a művésznek azt az alkotását, amelyet 1956-ban, házasságkötése évében készített. Ezen a rézkarcon a két fiatal egymásfelé fordul, a férfi megérinti a fiatalasszony derekát, mögöttük egy pásztorkutya a házassági hűség jelképeként tűnik fel. A kutya fejével nem a szerelmespárra figyel, hanem a háttérben épülő új város házai felé tekint.

A Hatvany Lajos Múzeumban őrzött Emberpár című festményen már nem a férfi a kezdeményező, az előző alkotás „boldog magabiztossága” helyett az „erősebb nem” képviselőjében a bizonytalanság érzésének tanújelét sejthetjük. Amíg az 1956 tavaszán készített festményen a hosszúszőrű pásztorkutya fajtája és az épülő kockaházak is magyar tájra utalhatnak – ahol a kiépülő új szocialista rendszerben minden ifjú házasnak „jut majd fedél a hely fölé”, és itt majd biztonságban nevelheti a gyermekeit is – addig a Hatvany Lajos Múzeum olajfestményén egészen más érzésvilágot tár elénk a művész.
Az alkotás kiválasztott hordozóanyaga, a farostlemez, és a megfestés módja is a művet az ortodox ikonművészet „időtlenségével” rokonítja. Az ikonokon a legtöbb esetben az aranyháttér a domináns, Kondor festményén egy egységes sötétzöld, barnás színvilág helyettesíti az ikonok aranyát. A zöld szín mellett a fekete a meghatározó a műtárgyon, ezzel Kondor egy belső keretet is meg tudott jeleníteni, egyben az emberalakok kontúrjait erősebben kiemelte. Bár alkotását Kondor sem szignóval, sem évszámmal nem látta el, de stíluskritikai szempontok és az életrajzi adok figyelembevételével a festményt 1957 második félévére vagy 1958-ra datálhatjuk.
Kondor Béla későbbi alkotói korszakában is megjelent az Emberpár motívuma, de az 1959-től készített művei, a „Kondori világ egyéni mesterjegyei” a meghatározók, szárnyas, angyalszerű alakok, amelyek hátterét nem az új rendszer mindenki számára elérhető lakóházai, hanem az emberiséget elpusztító gépkreációk alkotják.

Az 1956-os kép forrása a Magyar Nemzeti Galéria honlapja:
https://mng.hu/mutargyak/emberpar-2/

Millisits Máté
művészettörténész