A karácsonyt megelőző, az ünnepre való várakozásról, ráhangolódásról szóló advent időszakát éljük. Ezt a négyhetes periódust – ami idén november 29-től december 24-ig tart – fényes mérföldkövekként tagolják az adventi koszorún sorban kigyúló gyertyák. Múlt vasárnap a négyből már három égett.
Számunkra az adventi koszorú magától értetődően kötődik az ünnepi időszakhoz, mégis, viszonylag friss hagyományról van szó. Bár az örökzöld ágak ünnepi alkalmazására több ezer éves példákat ismerünk, az adventi koszorú őse csak 1839-ben készült el. Egy Jonann Hinrich Wichern nevű német, evangélikus lelkész alkotta meg, a ma megszokottnál jóval nagyobb méretben. Egy csaknem két méter átmérőjű kocsikereket vont be fenyőágakkal, és állított rá 20 kisebb fehér és négy nagy, piros gyertyát, ezeket gyújtotta meg advent hétköznapjain és a vasárnapokon. Utóbbiakat természetesen a nagyobb, élénkebb színű gyertyák jelölték, karácsonykor pedig mindegyik kigyúlt.
A mai adventi koszorún a gyertyák száma redukálódott, csak a vasárnapokra utaló négy darab maradt meg. A klasszikus koszorún három lila és egy rózsaszín gyertyát látunk. A lilák a bűnbánatra, az önvizsgálatra és a böjtre figyelmeztetnek, míg a rózsaszín – melyet a harmadik vasárnapon kell meggyújtani – Szűz Mária, az öröm és a közelgő ünnep szimbóluma.
A magyar parasztság ünnepi asztalát nem díszítette adventi koszorú. A négy gyertya főleg polgári körökben vált jellemzővé, a 20. századra. Mindazonáltal az adventi időmérés lehetőségei a parasztságot is foglalkoztatták, az adventi szokások gyakran időjósló jelleggel is rendelkeztek.
Múlt vasárnap, azaz december 13-án, Luca napján indult a lucakalendárium. A boszorkányos hiedelmeken túl Luca napja arról is nevezetes, hogy elődeink számon tartották a Lucától szentestéig hátralévő tizenkét napot. Mindegyiken feljegyezték az időjárást, mert úgy hitték, megfigyeléseik megfeleltethetőek a következő év tizenkét hónapjának. Ha tehát 13-án (az első napon) hűvös, csapadékos volt az idő, az jövő januárra (az első hónapra) is hasonló körülményeket ígért.
A Kárpát-medence egyes területein Szilveszterkor, máshol viszont szintén Luca napján próbáltak a hagymakalendárium alapján jósolni. Egy vöröshagymát négyfelé vágtak, kiválasztottak tizenkét egészséges lemezt, és mindegyiket meghintették egy csipet sóval. A szeleteket félretették, legtöbbször a kemence tetejére. A tizenkét hagymadarab a tizenkét hónapot szimbolizálta. Másnap reggel aztán megvizsgálták őket: Ha a só elolvadt, az adott hónap jövőre sok csapadékot ígért, ha viszont nem olvadt el, szárazságra lehetett számítani.