A Hatvany Lajos Múzeum muzeológusai 1 évvel ezelőtt, 2019 december 8-án még a Magyar Nemzeti Múzeum dísztermében köszönthették 105. születésnapján Dr. Patay Pál régészt, és együtt ünnepelhettek vele. Idén azonban ez a dátum már csak egy szomorú megemlékezés lehet, ugyanis 2020 októberében a szakember végleg befejezte földi pályafutását. Patay Pál leginkább a Csörsz-árok tudományos felméréséről és a középkori harangok kutatásáról volt ismert a laikus közönség számára. Viszont pályájának hatvani vonatkozásáról már kevesen tudnak: A szintén régész Soproni Sándornak segédkezett a gombospusztai római őrtorony megkeresésében és feltárásában. E hatvani kalandos eseményekről a visszaemlékezésében is említést tesz, melyből egy részletet idézünk, tisztelegve emléke előtt.

„Még 1966 tavaszán történt, hogy Soproni Sándor azzal keresett meg, hogy a Nemzeti Múzeum leltárkönyvébe 237/1875 szám alatt három bélyeges római tégla lett beleltározva, amelyek lelőhelyét megadó bejegyzés elgondolkodtató: »Hatvan vidékén a Zagyva közelében Puszta Gombos szomszédságában elterülő szőlők alján.« (Sajnos a téglák már nincsenek meg.)
Soproni szerint nem csak az bír különös jelentőséggel, hogy a téglák a Barbarikumból származnak, hanem az is figyelemre érdemes, hogy Gombospuszta pontosan a felső Csörsz árka két ismert szakasza, a versegi és a káli közötti vonalban fekszik. Hátha van köze ennek a leletnek a mi Csörsz-árkunkhoz? Utána kellene járni, hátha meg lehetne találni a téglák lelőhelyét.
Egy szép tavaszi napon útnak is indultunk. Magam ismertem a vidéket, a katonai szolgálatom idején, 1936 őszén vagy két héten át ezen a vidéken gyakorlatoztunk. De hát 1875 óta igen megváltozhatott a környék; ki tudja, hol voltak akkor szőlők? Szerencsére a Nemzeti Múzeum birtokában lévő térképek között rátaláltunk a III. katonai felmérésnek egy olyan lapjára, amelyet nem sokkal 1875 után adtak ki. Ezzel a kezünkben szálltunk az autóba.
Persze szőlőt sehol sem találtunk. De mind azt a helyet, ahol Gombos mellett a térkép szőlőt jelzett a Zagyva völgyére lejtő dombok alján, bejártuk. De eredmény nélkül. Vagy másfél kilométerre is elkalandoztunk Gombostól északra, de mindössze csak néhány Árpád-kori cserép volt az, ami a szemünk elé került. Felhagytunk a kereséssel, beültünk a kocsiba és megindultunk vissza, Hatvan felé.
A hatvani Strázsahegy alatt, a műút mellett egy házsor húzódik. Soproni meg akart állni és az ott lakóktól érdeklődni, hátha ők tudnak valamit. Én nem láttam ennek az értelmét, hiszen ez már nem Gombos, ez már maga Hatvan. Ő azonban nem tágított. Az első ház kapujában történetesen egy idősebb ember állt. Soproni kérdésére az öreg egyből rámutatott a közte és Gombos között lévő szántóra, amelyben akkor vetés volt.
A háború előtt mi béreltük ezt a földet - mondta - ott, ahol azt a kis kiemelkedést látja, az eke mindég köveket vetett fel.
Siettünk oda. Soproni hirtelen lehajolt; egy feliratos római téglatöredéket vett fel a vetésből. Megvolt a téglák lelőhelye! A nyáron és a következő évben Soproni fel is tárt egy kőfallal körülvett kisebb burgust.
A burgustól száz méterre egy laktanya kerítése húzódott. (Gombospusztából laktanya lett.) Soproni, mielőtt megkezdte az ásatást, jelentkezett a laktanya parancsnokánál, Nagy Bonaventura őrnagy elvtársnál, hogy tisztázza, nem folytat ásatást kémtevékenységnek álcázva. (Abban az időben a legbékességesebb dolgokat is gyakran ellenséges ténykedésnek vélték.) Másnap az őrnagy is megtekintette az ásatást.
Soproni tréfás ember volt. Mulattatta, hogy a Néphadsereg magasabb rangú tisztjének kirívóan klerikális neve van. (Az őrnagy dormándi gyerek volt és az egykori ottani plébános- mint ahogy némelyeknek szokása volt - csak olyan névre volt hajlandó keresztelni, mint amely arra a napra a naptárban elő volt írva; amely szentnek a tiszteletére mondta aznap a misét.) Ráírta nagy betűkkel a helyszíni vázrajzra, »Castra Bonaventura«. De meglátogatta az ásatást a megyei hírlapnak egy munkatársa is. Soproni - a vázrajzzal a kezében - részletesen tájékoztatta az ásatásról. Meg is jelent a következő nap a lapban egy hosszabb tudósítás az ásatásról (Heves Megyei Népújság 1968, 146. szám, lásd a mellékelt fotón). A címe »Castra Bonaventura« volt.
Az ásatást magam is megtekintettem. Délben a szántóföld szélén lévő fák alatt ebédeltünk. Egy más nyomon tértünk vissza a burgushoz, amelyen Soproni addig nem járt. Egyszer csak itt is lenyúlt a földre és itt is egy bélyeges téglatöredéket vett fel. Meg is kutatta ez a helyet is. Egy másik épület állt itt, a burgus mellett.”

Patay Pál teljes Heves megyei munkáira való visszaemlékezését az egri Dobó István Vármúzeum 2016-os évkönyvében (Agria 49) olvashatják, amely az interneten is elérhető:
https://library.hungaricana.hu/hu/view/MEGY_HEVE_agria49/?pg=140&layout=s