Hatvan területéről nem egy pénzlelet ismert, viszont a most bemutatásra kerülő együttes azért is egyedi, mert a többi hatvani pénzlelettel ellentétben nem a városközpontban, az egykori középkori és újkori település helyén találták meg, hanem attól távolabb, a Strázsahegyen, amely leginkább a Hatvan-kultúráról és annak bronzkori földváráról ismert. 1961 tavaszán Ambrus János, a hatvani Petőfi Tsz állatgondozója a Strázsahegyen, saját földjén pénzekkel együtt cserépedény-töredékeket talált. Ambrus János az előkerült leleteket át is adta a Tsz elnökének, aki a pénzek egy részét dőre módon szétosztogatta a tagok között. A leletnek így csak egy része (kb. 780 db) jutott a Magyar Nemzeti Múzeumba. A legkésőbbi pénz I. Ferdinánd (1526—1564) 1553-ban vert körmöci dénára volt (lásd a mellékelt képen).
A pénzek elrejtése nem ismeretlen az emberiség történetében. Feltalálásuk óta a világ számos részén találkozhatunk pénzleletekkel, amelyeket általában cserépedényekben, bőr vagy vászonzacskóban rejtettek el tulajdonosaik. A pénzek elrejtésének oka legtöbbször valamilyen háborús eseményre, fosztogatásra vagy egyéb hatalmaskodásra vezethető vissza. Ilyen vészterhes időszak volt a 16-17. század is, amikor a török hódítás elől a nemesség, a gazdagabb kereskedők és iparosok a töröktől meg nem szállt országrészekbe menekültek. Zömében csak a parasztság, a kisnemesség és a polgárság maradt a török hódoltság alá kerülő területeken, ahonnan a legtöbb 16-17. századi pénzleletünk is származik. Viszont ők több veszélynek is ki voltak téve: a lét- és vagyonbiztonság romlásának, az országot pusztító török martalócok és császári zsoldosok garázdálkodásának. Sőt, a 16. század végén a végvárak fizetetlen őrsége, majd а hajdúk is fosztogatták, sanyargatták a népet. Nyilvánvaló, hogy a pénzek elrejtőit elsősorban a továbbra is helyben maradt, a társadalom alsóbb osztályaiba tartozó lakosságban kell keresnünk, akik a folyamatos csapások alatt féltették gondosan összegyűjtött kis vagyonukat, ezért úgy gondolták biztonságos helyre rejtik azt (pl. elássák a házuk alá, vagy egy távoli helyen egy odvas fába, vagy egy üres állatjáratba bújtatják) és a vész elmúltával visszamennek érte. Viszont ez a legtöbb esetben sajnos nem történt meg, így bukkanhat rá később a modern kor embere ezekre a leletekre.
A strázsahegyi pénzlelet is valószínűleg egy ilyen alacsonyabb státuszú egyén összegyűjtött vagyona lehetett. Az együttes vagy „vagyon” elrejtésének idejét a legkésőbbi darab, az 1553-as I. Ferdinánd dénárjának készítési időpontjához közel, a 16. század második felére tehetjük. Ekkor már Hatvan török kézen van és kiépül a palánkvár is, viszont a császári és magyar seregek kisebb-nagyobb szünetekkel, de folyamatos ellenharcot indítanak a vár visszafoglalására. Az 1580-as években számos portyázást vittek véghez magyar vitézek, az egyik hatvani vásárütésen a híres költő, Balassi Bálint is részt vesz. Ezt követően 1593-ban ostromolják Hatvant, majd 1596-ban és 1603-ban is sikerül bevenni, de csak ideiglenesen. Tehát Hatvan folyamatos harcok színtere volt, így nem csodálkozhatunk, hogy a lakosság próbálta megmenti értékeit mind a török, mind a magyar fél dúló seregeitől.

Képek forrása: Google