Hatvan, 1953.október 27.

SKMBT C22021102816050

1953.október 27.

Hatvan

Részletek Fekete István Csaba - Papp Gyula ' 56 - Hatvani szemmel című kötetéből

 

A forradalmi hangulat igazából ezen a napon éri el a várost. A hatvani MÁV főfelügyelő Pálhidy Mihály 7 órakor jelenti telefonon a budapesti MÁV Igazgatóságnak, hogy a személyzet hallgat rá, és várják a hivatalos intézkedéseket

A délelőtti órákban leverik 10-11 körül a járásbíróság épületéről a Népköztársaság címerét. Eltávolítják a vörös csillagokat a hatvani középületekről.40 Kivágják a címereket a nemzeti színű zászlókból.5 Majd az 1949-es alkotmányban elfogadott népköztársasági címereket és a vörös csillagokat távolítják el a középületekről. Mindezzel egy időben a középületeket kisebb csoportok vizsgálják, hogy valóban megtörténtek-e az eltávolítások. Ha nem, akkor felkérik az illetékeseket a mihamarabbi intézkedésre. A címert, vagy csillagos jelvényeket letépik, vagy letépetik a járókelők egyenruhájáról az utcán. Egy kisebb csoport gyűlik össze a mozi előtt, a Vegyintézeti Technikum kastély- kerti diákotthonához mennek, ahol további diákokat toborozni. Bencz Győző az ügyeletes tanár ezt megtiltja, erre válaszként tettlegesen bántalmazzák a csoport tagjai, de a verekedőket hamar szétválasztják.1 Az egyre nagyobb tömeg a Tanácsháza elé vonul, hogy elénekeljék a magyar Himnuszt, majd a vasútállomás felé veszik útjukat. Az épület előtt különböző jelszavakat kiabálnak, mint pl.: „Ruszkik haza!, Éljen a független Magyarország!"

A város lassan olyanná válik, mint a tavaszi méhkas. Délelőttönként a négy égtájról beérkező vonatokkal sokan jönnek, valamennyien érdekes hírekkel. Az ablakokban, több házban is hangosan szól a rádió, a Kossuth mellett nagyon sok helyen a Szabad Európa és az Amerika Hangja szól.

A budapesti harcok mintha csillapodtak volna, ugyanakkor az onnan jövők azt beszélik, hogy már szinte az egész város a felkelők kezén van. A Magyar honvédség az ország keleti területeit kivéve - persze kivételekről onnan is hallanak - szinte teljes egészében a forradalom oldalára állt. Megérkeznek az első hírek, azokról a részletekről is, hogyan történt Maiéter Pál és egységének átállása a forradalom oldalára.

Romantikus és keserű történetek váltják egymást, a lényege azonban mindegyiknek az, hogy nem lehet mást tenni, le kell győzni az oroszokat.

A diákok a gimnázium felé mennek, amikor a kastéllyal szemben lévő általános iskola kapujában D. István tanár úrral találkoznak, aki egyre azt hajtogatja, hogy a kis 3 milliós Finnország 1940-ben háromszor is meg tudta verni a hatalmas orosz seregeket és végül is csak a nyugati országok gyávasága miatt volt kénytelen meghátrálni, akkor nem lehet, hogy mi, a majdnem 10 milliós Magyarország ne tudjuk felvenni a harcot az oroszokkal.

-              Azért nem könnyű a helyzet, mert Oroszország több mint 200 milliós és aránytalanul nagy túlerőt jelent. - mondja Vilmos. A többiek ezért majdnem megverik, mert ezt a mondását gyávaságként értékelik, pedig nem félelemből mondja, hanem az igazság kedvéért, mert így látja a dolgokat.

A gimnáziumban most kevesen vannak, néhány tanár és tanárnő és két-három tucat diák. A Közgazdasági Technikum épületében, amely a Bajzásoké mellett van, hasonló helyzet. A fiatalok tanácstalanok, annak ellenére, hogy szinte minden téma felett hevesen összevitatkoznak és fiatalos nagyképűséggel azt hiszik, hogy a saját maguk álláspontja a legfontosabb igazság.

A fotó forrása: Németi Gábor, Hatvan város története