Állandó kiállítások

Hatvan régészete a neolitikumtól a vaskorig

2018. november 15-én 17 órakor új fejezet nyílt a Hatvany Lajos Muzeális Gyűjtemény életében. Soha eddig nem került bemutatásra régészeti szempontból a város története. A kiállítás értékét növeli, hogy a régészeti raktár legjavát állítottuk ki. A kiállítás a Kubinyi Ágoston-program (Emberi Erőforrások Minisztériuma, pályázati azonosító: 37470-2/2017/KOZGYUJT) keretein belül valósult meg.

A kiállítás a neolitikumtól indul, kronologikus sorrendben bemutatva a terület régészeti korú tárgyait. Így először a neolitikum (a paleolitikum a leletanyag hiánya miatt maradt ki) időszakával kezdtünk, ebből a korszakból a gyűjteményünkben nincsenek látványos tárgyak, főleg inkább kerámiatöredékek. Szerencsések voltunk, hogy a Magyar Nemzeti Múzeumtól kérhettük kölcsön a korszakra jellemző és a területünkhöz közel található leleteket. Sikerült a korszak egy szakaszának legjellemzőbb sír tárgytípusait bemutatni. A kőszerszámokból Szántó Lóránt 1970-es évekbeli igazgatói munkájának köszönhetően rengeteg darab került be a gyűjteményünkbe. A rézkorból egyedülálló leletnek számít az aranykorong Hatvan-Újtelepről (Kr. e. 4000-3600). Az átfúrt, domborított aranylemez 12 cm átmérőjű és 1896-ban került a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményébe. Az ékszerekként is funkcionáló aranytárgyak a középső rézkorban jelentek meg, majd a késő rézkorban váltak általánossá.

A Kr. e. 2400-2100 közötti időszakra az alföldi régiót is elérte a tell telepeket létrehozó népesség hatása, megindult a Hatvan-kultúra fejlődése a környéken. A kiállításban látható nagyméretű urnák a Hatvan-kultúra temetkezéseinek mellékletei. A hatalmas méretű edények mellett több kisebb edényt is elhelyeztek az elhunyt mellé túlvilági útjára. Bronzkori gyűjteményünk legérdekesebb tárgya a középső bronzkorra tehető, bekarcolt és kézzel formált, emberi lábakon álló tál/oltár. Az egyedisége teszi ezt a tárgyat kiemelkedővé, hiszen vallásos/spirituális eseményre, illetve cselekedetre enged következtetni, továbbá ritkasága is növeli az értékét. A mészbetétes tárgyak pedig egy kereskedelmi kapcsolat meglétére utalnak. Restaurálásukkal sikerült még látványosabbá tenni őket, kirajzolva a beléjük karcolt mintákat. A fehér, úgynevezett mészbetét festékanyag pedig összezúzott folyami kagylók és csigák porított változata massza formájában. A kiállításon szerettük volna kiemelni a Hatvani-kultúra kisebb méretű leletanyagait is. Külön figyelmet érdemes szentelni a kisméretű agyag edényeknek (miniatűr gyermekjátékok), melyek a nagyobb társaiknak a hű másolata. A fémmegmunkálás hagyományát tükrözi a két fúvócső, melyek a nyersanyag megmunkálásánál játszhattak szerepet. A bronz sarló pedig ennek a fémmegmunkálásnak egy példánya a késő bronzkor időszakából. Jelentősége, hogy Heves megyéből, sőt Hatvan területéről kevés példány ismert. Általában ezek a sarlók többedmagukkal, egy úgynevezett depóban (kincs-együttes) fordulnak elő.

Az álló vitrinben a bronzkor végét, a vaskor elejét elevenítettük fel a kerámiák segítségével. A vaskor kapcsán igyekeztünk kiemelni Posta Béla munkásságát Hatvan−Rendezőpályaudvari ásatásáról. Kifejezetten említésre méltó a Hatvan-Boldogi kelta kard, melyről fénykép is szerepel a kiállításban.

regeszeti_kiallitas_16.jpgregeszeti_kiallitas_01.jpgWP_20181119_09_23_52_Pro.jpgWP_20181119_09_18_26_Pro.jpgWP_20181120_14_08_06_Pro.jpgWP_20181120_13_51_14_Pro.jpgWP_20181119_09_25_27_Pro.jpgWP_20181120_14_26_54_Pro.jpgWP_20181120_14_19_33_Pro.jpg