Állandó kiállítások

Hatvan régészete a neolitikumtól a vaskorig

2018. november 15-én 17 órakor új fejezet nyílt a Hatvany Lajos Muzeális Gyűjtemény életében. Soha eddig nem került bemutatásra régészeti szempontból a város története. A kiállítás értékét növeli, hogy a régészeti raktár legjavát állítottuk ki.
Régészeti kiállítás nyílt a Hatvany Lajos Muzeális Gyűjtemény egyik kis termében, melynek célja, hogy a helyi, gyűjteményben található régészeti tárgyakkal mutassa be a város történetét a neolitikumtól a vaskorig. A kiállítás a Kubinyi Ágoston-program (Emberi Erőforrások Minisztériuma, pályázati azonosító: 37470-2/2017/KOZGYUJT) keretein belül valósult meg.
A pályázatot 2017 tavaszán hirdették meg, a döntés pedig 2017 decemberében született meg, így egy teljes év maradt a pályázat megvalósítására. A teljes újratervezést követően 2018-ban a vitrinekkel kezdtük az előkészületeket. Ezután hosszú egyeztetés után a Nemzeti Múzeumtól kaptunk kölcsön tárgyakat, majd ezekről, és a saját gyűjteményünkben található darabokról, 3D képeket és kisfilmet készítettünk. Összesen hat tárgyat választottunk ki fotózásra a különböző korszakokból. Ez a kisfilm látható a kiállítás előterében. Illetve a tárgyak 3D fotóit a kisteremben elhelyezett monitoron is meg lehet tekinteni további, adattári kutatásaink eredményével egyetemben.
A kiállítás a neolitikumtól indul, kronologikus sorrendben bemutatva a terület régészeti korú tárgyait. Így először a neolitikum (a paleolitikum a leletanyag hiánya miatt maradt ki) időszakával kezdtünk, ebből a korszakból a gyűjteményünkben nincsenek látványos tárgyak, főleg inkább kerámiatöredékek. Szerencsések voltunk, hogy a Magyar Nemzeti Múzeumtól kérhettük kölcsön a korszakra jellemző és a területünkhöz közel található leleteket. Sikerült a korszak egy szakaszának legjellemzőbb sír tárgytípusait bemutatni. A kőszerszámok a múzeumban szerencsés helyzetben voltak, ugyanis Szántó Lóránt 1970-es évekbeli igazgatói munkájának köszönhetően rengeteg darab került be a gyűjteményünkbe. A rézkorból egyedülálló leletnek számít az aranykorong Hatvan-Újtelepről (Kr. e. 4000-3600). Az átfúrt, domborított aranylemez 12 cm átmérőjű és 1896-ban került a Nemzeti Múzeum gyűjteményébe. Az ékszerekként is funkcionáló aranytárgyak a középső rézkorban jelentek meg, majd a késő rézkorban váltak általánossá.
A Kr. e. 2400-2100 közötti időszakra az alföldi régiót is elérte a tell telepeket létrehozó népesség hatása, megindult a Hatvan-kultúra fejlődése a környéken.
Hatvan történelmében az első jelentős régészeti esemény az 1876-ban rendezett VIII. Ősrégészeti és Embertani Kongresszus volt, ahol Rómer Flóris kérésére Sperlágh József a delegáció tagjainak ásatást készített elő, Hatvan-kultúrás hamvasztásos sírokat ásott ki és mutatott be a külföldi tudósoknak. Az itt előkerült anyagok ma a Magyar Nemzeti Múzeumban találhatóak. A város történelmében a következő vállalkozó kedvű, amatőr régész Révász József volt. Az ő kérésére végeztt Tompa Ferenc szakszerű ásatásokat a Hatvan-Strázsahegy nevű dombon, 1934-1935-ben. Révász publikációja nyomán kapta ez az anyagműveltség a Hatvan-kultúra elnevezést. Ennek az ásatásnak az anyagát mutattuk be részleteiben, melyet kiegészítettünk a gyűjteményünkben talált fantasztikus kerámiákkal és fémtárgyakkal. Rómer Flóris és Sperlágh József egy levélváltását is sikerült bemutatni. Továbbá több ásatás anyagát is megjelenítettük digitális formában.
A nagyméretű urnák a földön fekvő vitrinben a Hatvan-kultúra temetkezéseinek mellékletei. A hatalmas méretű edények mellett több kisebb edényt is elhelyeztek az elhunyt mellé túlvilági útjára. Bronzkori gyűjteményünk legérdekesebb tárgyai a középső bronzkorra tehető, bekarcolt és kézzel formált, emberi lábakon álló tál/oltár töredékei. Az egyedisége teszi ezt a tárgyak kiemelkedővé, hiszen vallásos/spirituális eseményre, illetve cselekedetre enged következtetni. Továbbá ritkasága is növeli az értékét. A mészbetétes tárgyak pedig egy kereskedelmi kapcsolat meglétére utalnak. Restaurálásukkal sikerült még látványosabbá tenni őket, kirajzolva a beléjük karcolt mintákat. A fehér, úgynevezett mészbetét festékanyag pedig összezúzott folyami kagylók és csigák porított változata massza formájában. A kiállításon szerettük volna kiemelni a Hatvani-kultúra kisebb méretű leletanyagait is. Külön figyelmet érdemes szentelni a kisméretű agyag edényeknek (miniatűr gyermekjátékok), melyek a nagyobb társaiknak a hű másolata. A fémmegmunkálás hagyományát tükrözi a két fúvócső, melyek a nyersanyag megmunkálásánál játszhattak szerepet. A bronz sarló pedig ennek a fémmegmunkálásnak egy példánya a késő bronzkor időszakából. Jelentősége, hogy Heves megyéből, sőt Hatvan területéről kevés példány ismert. Általában ezek a sarlók többedmagukkal, egy úgynevezett depóban (kincs-együttes) fordulnak elő.
Az álló vitrinben a bronzkor végét, a vaskor elejét elevenítettük fel a kerámiák segítségével. A vaskor kapcsán igyekeztünk kiemelni Posta Béla munkásságát Hatvan−Rendezőpályaudvari ásatásáról. A kelta sírok mellett szarmata leletanyag is előkerült (utóbbi egy következő pályázat kapcsán kerülhet majd bemutatásra). Kifejezetten említésre méltó a Hatvan-Boldogi kelta kard, melyről fénykép is szerepel a kiállításban. A vaskard ennek a kardtok nélküli változata. A nagyobb, kör alakú fémtárgy egy bronz tükör, melyet korábban felfényezett állapotában használtak a hölgyek. Mára már a fényezés kikopott.
Mindenkit várunk szeretettel kiállításunkra!

Németi G. 1996: Hatvan lakói a honfoglalás előtt. Hatvani Füzetek Új folyam – 1 Dolgozatok Hatvan múltjából. 1996
Pásztor E. 2018: Adalékok a VIII. Ősrégészeti és Embertani Kongresszus résztvevőinek hatvani látogatásához. Hatvani Kalendárium 2018, 73-75.
Tompa F. 1935: Bronzkori lakótelep Hatvanban. Archaeológiai Értesítő 48 (1935) 16-34.

regeszeti_kiallitas_16.jpgregeszeti_kiallitas_01.jpgWP_20181119_09_23_52_Pro.jpgWP_20181119_09_18_26_Pro.jpgWP_20181120_14_08_06_Pro.jpgWP_20181120_13_51_14_Pro.jpgWP_20181119_09_25_27_Pro.jpgWP_20181120_14_26_54_Pro.jpgWP_20181120_14_19_33_Pro.jpg